Délelotti programunk egy hatalmas Thomas-vasut felépitése volt. Kivételesen most én is megprobalkoztam vele, tobb-de inkabb kevesebb sikerrel... Rengeteg sinunk van mar , de soha nem elég. Tomika imad ezzel jatszani, plane ha apa is itthon van, és o is besegit. Ilyenkor mindig elnézem oket, és azon gondolkodom, vajon melyikuk élvezi jobban. Alagutak, dombok, kanyarok, egy szo mint szaz, mindig nagyon jol sikerul.
Raadasul Tomtom egyre tobb torténetet talal ki mindehhez, a vonatok kulonbozo hangokon « beszélnek egymashoz » :).
Jo latni, hogy ilyen kreativ, és azt is, hogy a sok mesélés megteszi a hatasat.
Délutan a topartra készultunk (volna). Ugyanis amikor meglattuk, hogy a gyonyoru ido miatt egy gombostut sem lehetett volna elejteni, annyian voltak; folytattuk az utunkat.
Tomtom mar reggel ota kérte, hogy menjunk rollerezni, de ilyen tomegben még 3 métert sem tudott volna megtenni megallas nélkul. Gondoltam apa majdcsak kitalal jobb helyet. Ki is talalt. Kedvenc kis falunkra, Nernier-re esett a valasztasa, ami mindig megment minket a tomegtol. Ez egy picike kis falu a to partjan, ahova autoval csak az ottlakoknak szabad behajtani. A nyugodt séta tehat garantalt. Parommal a mellette fekvo turistak lepte Yvoire-ral (http://www.yvoiretourism.com/accueil_fr.html) szoktuk osszehasonlitani. Szinte teljesen ugyanolyan jellegu a két falu, kozépkorias, viragos, csak Nernier-bol hianyoznak a turistak.
Most sem csalodtunk benne, turistak most sem voltak, hacsak a sok svajcit és angolt nem szamoljuk, akiknek ingatlanuk van itt. Ezalkalommal még egy uj jatszoteret is folfedeztunk, Tomtom nem kis oromére. Még korhinta is volt. Annyira szereti, hogy a széles mosoly mellett csak arra képes, hogy azt kiabalja « gyorsabban, gyorsabban ».Meg is lett az eredménye: leesett. A korhintaba az allat, a foldbe pedig a fejét vagta be. Az én kisfiam viszont egy vasgyuro, aki csak ennyit mondott: « Hat ez fajt, tul gyorsan hajtottal! » :). Es mar futott is tovabb. Vizeskedett az osszes szokokutban és kutban, kavicsokat dobalt apaval, és jol kifutotta magat. Bo két orat sétaltunk Nernier-ben, amit Matyika tundérien végigaludt.
Raadasul Tomtom egyre tobb torténetet talal ki mindehhez, a vonatok kulonbozo hangokon « beszélnek egymashoz » :).
Jo latni, hogy ilyen kreativ, és azt is, hogy a sok mesélés megteszi a hatasat.
Délutan a topartra készultunk (volna). Ugyanis amikor meglattuk, hogy a gyonyoru ido miatt egy gombostut sem lehetett volna elejteni, annyian voltak; folytattuk az utunkat.
Tomtom mar reggel ota kérte, hogy menjunk rollerezni, de ilyen tomegben még 3 métert sem tudott volna megtenni megallas nélkul. Gondoltam apa majdcsak kitalal jobb helyet. Ki is talalt. Kedvenc kis falunkra, Nernier-re esett a valasztasa, ami mindig megment minket a tomegtol. Ez egy picike kis falu a to partjan, ahova autoval csak az ottlakoknak szabad behajtani. A nyugodt séta tehat garantalt. Parommal a mellette fekvo turistak lepte Yvoire-ral (http://www.yvoiretourism.com/accueil_fr.html) szoktuk osszehasonlitani. Szinte teljesen ugyanolyan jellegu a két falu, kozépkorias, viragos, csak Nernier-bol hianyoznak a turistak.
Most sem csalodtunk benne, turistak most sem voltak, hacsak a sok svajcit és angolt nem szamoljuk, akiknek ingatlanuk van itt. Ezalkalommal még egy uj jatszoteret is folfedeztunk, Tomtom nem kis oromére. Még korhinta is volt. Annyira szereti, hogy a széles mosoly mellett csak arra képes, hogy azt kiabalja « gyorsabban, gyorsabban ».Meg is lett az eredménye: leesett. A korhintaba az allat, a foldbe pedig a fejét vagta be. Az én kisfiam viszont egy vasgyuro, aki csak ennyit mondott: « Hat ez fajt, tul gyorsan hajtottal! » :). Es mar futott is tovabb. Vizeskedett az osszes szokokutban és kutban, kavicsokat dobalt apaval, és jol kifutotta magat. Bo két orat sétaltunk Nernier-ben, amit Matyika tundérien végigaludt.
"kavicsokat dobalt apaval" / "il a jeté des cailloux dans le lec avec papa"
"Vizeskedett az osszes szokokutban és kutban" / "Il a trempé sa main dans toutes les fontaines et puits"
"Bo két orat sétaltunk Nernier-ben, amit Matyika tundérien végigaludt." / "Mattéo a dormi tout le long comme un petit ange."En plus Tomtom invente de plus en plus d'histoires, les locomotives "se parlent" avec des voix différents. Ça fait plaisir de le voir si créative, et aussi que toutes ces contes qu'on lit font l'effet. L'après-midi on voulait descendre au port. Mais quand on a vu, qu'à cause du beau temps on ne pouvait même pas faire tomber un aiguille tellement il y avait du monde; nous avons continué notre route.
Thomas nous demandait toute la matinée d'aller faire du roller, mais dans un foule pareil c'était pas possible. Je me suis dit, que papa va bien trouver un meilleur endroit. Il a trouvé. Son choix était notre petit village préféré, qui nous sauve toujours du monde: Nernier. C'est un tout petit village à côté du lac, interdit aux voitures. Donc le promenade calme est garantie. Avec mon mari on compare au village d'à côté, rempli de touristes, Yvoire (http://www.yvoiretourism.com/accueil_fr.html). Les deux villages sont presque pareils, médiévales, fleuris, seulement Nernier est sans touristes si on ne compte pas le nombreux suisses et anglais qui ont de la propriété ici. Cette fois-ci nous avons même trouvé un aire de jeux tout neuf, au plus grande plaisir de Tomtom. Il y avait même un tourniquet. Il aime ça tellement, que avec le large sourire il n'est pas capable de dire plus que "plus vite, plus vite". Et cela a bien marché. Tellement bien, qu'il est tombé. Le tourniquet lui a tapé le menton, et le sol sa tête. Mais mon petit fils est un brute, en relevant il m'a dit: "Ben ça fait mal, tu m'as fait tourner trop vite!". Et a continué à courir.
Il a trempé sa main dans toutes les fontaines et puits, a jeté des cailloux dans le lac et a bien couru.
Nous avons promené à Nernier plus de 2 heures, et Mattéo a dormi tout le long comme un petit ange.
1 megjegyzés:
Szép helyen jártatok!:)
Szkokán fiúk
Megjegyzés küldése