3 napja tudtuk meg a hirt

KISTESTVEREM LESZ!!!!!!!!

Ugyeskedtem

Annyira, de annyira...

Andilly - az események surujében

Apa mar megint nem volt formaban, imad otthon lenni. Ezt én mar megint meghiusitottam. Szegény, aki egy honap alatt letudja del-Koreat és Kinat, mar megint uton kell lenni. Bezony.
Szerencsésen megérkeztunk, habar logott az eso laba. (Mint kiderult, szerencsénkre egész nap csak logott, nem akart leszakadni.)
Rengetegen voltak. Marmint a kocsisorban. Utana gyalogolas, és az erdo szélén vartak mar minket (na jo, nem csak minket) az udvari bolondok. Korabeli jelmezek, korabeli szavak.
A bejaratnal egy jo nagy folakasztott ketrec, benne egy "halott", alatta kisebb szemetesek, természetesen szétvalogatva. Mellette folirat: "Majd legkozelebb o is szortiroz!".
Jegyekkel minden rendben volt, elindultunk.
Mindent nem irok le részletesen, csak annyit, hogy FENOMENALIS volt. Egy nap kb. 40 program van kulonbozo helyszineken, ott benn az erdoben.
Lovas akrobatak, kotéltancosok, lovagi tornak, babszinhaz, fuvola, és még sorolhatnam.
Természetesen Tomtomnak az tetszett a legjobban, amikor egymast pufolték :).
Volt természetesen sok fogado szeru is, szintén korabeli: csak kézzel, szigoruan!
Korabeli volt a vécé is: pottyantos, mellette tabla "72 000 liter vizet sporolunk, x tonna komposztot nyerunk a novényeknek".
Egy korabeli mesterségek része is volt az erdonek: kovacs, uvegfujo mester, acs, kofarago, csontfarago, bormunkas, stb. stb.

Tomtomnak mi volt a kedvence? Ez:

Osszesen 6 orat sétaltunk, és teljesen kikapcsolodtunk. Még apa is nagyon orult, és kedvet kapott azonnal, ahogy odaértunk.
Tomtomnak csak egyetlen rossz élménye volt: a boszorkanyok. Annyira élethu arcuk volt, hogy szinte még én is mégilyedtem.
A maszk annyira ra volt tapasztva az arcukra, hogy ez a lepras bor mar szinte fertozonek nézett ki.... Brrrrr.
Persze ez késobb nem jott rosszul, amikor nem akart nyugton maradni: "Nézd csak, a boszik figyelnek!"
Este azért sikeresen megértettuk vele, hogy azok bizony nem léteznek...

Andilly (Majus 18.) - Eloszo

Valahol egy kis szorolapon olvashattam rola: kozépkori varjatékok Andillyben. Mappy.fr: 60 km-re van tolunk. Szuper.
Internet, olcsobb a belépo, ha ott rendelem meg. Még szuperebb. 3 nap mulva levél a ladaban, levél kinyit, bizonylat a fizetésrol, jegy nuku.
Telefonalok, hatha ott is ugy mukodik, mint az Easy Jetnél, nincs jegy, csak az, amivel igazolod, hogy a tiéd a jegy. Néni felvilagositott, hogy marpedig mi elkuldtuk, stb. En meg mondom, hogy az oké, de szemét postas mindenhol van, és csak 2 jegy kell nekem, ha csalni szeretnék sem tudnék mit kezdeni 4-el. Néni folajanlotta, hogy érvényteleniti a két jegyet, és majd 2 masikat vehetek at a bejaratnal. Legeslegszuperebb. Koszike. (5 nap gyomorgorcs, hogy 60-km utan nehogy atverjen, vagy elfelejtse, vagy fene tudja mi) Kozben anyosomék (akik szinte minden nap jonnek ide hozzank, hogy vigyazzanak Tomtomra, amig dolgozom) megleptek egy jeggyel. Marmint ezt talaltak a lépcsohazban. Ajjajjj. Akkor mar megint a szoke no a hibas... Magyarul amikor bontottam ki a levelet a lépcsohazban, kieshettek. De csak egyet talaltak.
En meg rohogok a markomba, hogy valaki 60km-t tett meg a semmiért. Jajjj, de jo is a karorom.

Visszatérve az ovodahoz

Ahogy mar emlitettem: beiratkoztunk az ovodaba. Pontosabban elkezdtunk beiratkozni. Elso nekifutasra 3/4 orat alltunk sorba egy r..dt papirért.
A miérthez egy dolgot kell tudni: Franciaorszagban a 2008/2009-es "tanév" az elso, amikor a "diakok" nem csak a lakohely szerinti iskolaba iratkozhatnak be. Jo, mi? Es mi éppen ebbe csoppentunk bele. Hihi!!!
Egy szo mint szaz, az adminisztracio, és természetesen az 1(!) darab szamitogép 8m²-en 30 embernek nem igazan jon be, plane, hogy Thonon 35 000 lakosu kisvaros. Ja, és természetesen mindenki félti a helyét, ezért mindenki az elso nap akarna beiratkozni.

Kovetkezo felvonas majd a héten...

Mérfoldkovek

Mult héten nem igazan volt idom ideulni a gép elé, és leirni azt a tomérdek fontos dolgot, ami tortént Tomikaval illetve velunk.
Miért ez a bejegyzés neve? Eloszor is szo szerint értendo. Mult héten hétvégén, pontosabban majus 11.-én elhataroztuk, hogy megmasszuk (Tomtommal eloszor) a Hermones hegyet. Ez kb. 1000m-en van, de elég sokaig el lehet menni autoval. A tényleges hegymaszas (elég meredeken) 1-1 1/2 ora. Jol felszerelkeztunk, vittunk sok elemozsiat is, majd ott fonn megebédelunk. Természetesen Tomtom hordozoja sem maradt ki a cuccok kozul, hiszen biztosak voltunk benne, hogy max. 20 perc utan megunja a lejtot (még o is, aki allandoan futna), és igy majd apa cipeli ot.
Nagyot tévedtuk. Még annak ellenére is, hogy az elején valoban folfelé futott a hegyre. Nem gyoztuk neki mondani, Tomikam, ne szaladj, mert hamar elfogsz faradni, nem, o akkor is eroltetett menetben megallas nélkul caplatott. De legalabbis a mi iramunkban jott folfelé.
Hozza kell tennem, hogy ez az utvonal ez zarandok ut, ami egészen a hegy tetején lévo kapolnaig vezet fol. Sok ko-kereszt van az ut mentén végig. Ahanyszor meglatta, kiabalt: "Még egy Jézuska!" Es odaszaladt hozza.
Magunk sem mertuk elhinni, hogy mar fonn vagyunk.
Az én nagyfiam, aki még nincs 3 éves, 3/4(!) ora alatt megmaszta a Hermone hegyet. Lehet, hogy egyszer tényleg elvisz engem az Everestre???

A mérfoldkovek masik jelentése inkabb elméleti. Kisfiam elérkezett egy ujabb mérfoldkohoz: OVODAS lesz. Szamomra ez még ma is hihetetlen, és ott legbelul egyszeruen nem AKAROM, hogy az legyen. Hogy bekeruljon a neveletlen, csunyan beszélo 3 évesek kozé, akik akar tetszik-akar nem akar testileg, akar lelkileg biztosan bantani fogjak. Nem akarom, hogy olyan rossz élményei legyenek az ovival és inkabb az iskolaval kapcsolatban, mint nekem. Csalodni a baratokban, stb.
Es persze ilyenkor azt mondom koravén fejjel, hogy sajnos ilyen a vilag. O ugynazt fogja megélni ott kicsiben, mint mi felnottek nagyban. Aztan persze lehet, hogy nagyon fogja szeretni, és végre meg fogja védeni magat. Szeretném. Hogy ne hagyja magat.
De az anyuka akkor sem akarja elengedni. Nem akarok varni arra, hogy "most ugy megpuszilnam", de még nincs vége az ovinak.

Pedig csak délelott van ovi. Még ebédelni is hazajon, HOZZAM. fél 9-tol fél 12-ig.
Miért szalad ennyire az ido???

Még mindig napsutotte sétak

A nagy elbeszélések kozepette kimaradt egy fontos esemény: megkopaszitottuk Tomikat :). Na persze ez az egész nem volt olyan egyszeru, mint ahogyan azt én leirom, sot. Az ugy kezdodik mindig, hogy "Tomika, ne sirj!". Ez apa jelmondata, hiszen olyan kevésszer latja sajnos, igy utalja sirni latni. Tomika viszont nem most jott le a falvédorol, igy kihasznalja, hogy végre sajnalja valaki, és elkezd sirni (hatha megussza a hajnyirast). Innentol kezdve jon az ordogi kor. Minél jobban hallja, hogy "Tomika ne sirj!", annal jobban sir. Minél inkabb sir, annal jobban kapkodja a levegot. Minél inkabb kapkodja a levegot, annal inkabb bekapja a szallingozo még a pokhalonal is finomabb és vékonyabb hajszalakat. Végul pedig minél inkabb tele van a szaja hajjal, annal jobban sir.
De végul mégis sikerul, mert ha mar egyszer az ember 3mm-es hosszra elkezdi vagni a gyerkoc hajat, akkor onnan mar nincsen visszaut...
De buszke ra, és mondja "Nézd, milyen szép lett a hajam, de én nem akarom, hogy anya meg apa levagja a hajam!".
Azért buszke is lehet ra, ime a nyarra valo zabalnivalo eredmény:
Igy sétaltunk ma délelott a sikloig. Persze szigoruan hatizsakban :). Utana sikloval le a toparti jatszotérre. 3/4 ora kalozkodas, hiszen o a nagy Jack Sparrow (Karib tenger kalozai) kapitany, én pedig megtiszteltetésnek vehetem a kalozlany szerepét.
Visszafelé még magalltunk a szokokutat megcsodalni, mert nagyon magasba spriccel, és irany haza, mert délutanos vagyok...

Thononi varosliget

Vasarnap is dolgoztam sajnos, igy csak a délutani alvas utan tudtunk elmenni ismét. Uticélunk eloszor a Ripaille erdo és arborétuma volt, ami tolunk autoval kb. 5 perc. Amikor meglattuk a parkolo allapotat, gyorsan visszafordultunk. Hiszen valami kihalt helyet keresunk pont, azt gondoltuk, hogy strandolnak az emberek, olyan meleg volt. Sajnos tévedtunk, nagyon sokan akartak emberektol messze lenni, igy a Ripalle erdo dugig volt maganyra vagyokkal :).
Igy dontottunk a thononi Varosliget mellett.
A parkolo itt sem volt ures, de egy fokkal jobb volt a helyzet. Itt kulonbozo turista-utvonalak kozul lehet valasztani, a 3-tol 5 kilométeresekig. Mi persze a legrovidebbet valasztottuk, hiszen Tomika gyalog volt; és csakis ugy volt hajlando elindulni, hogy ugy tudta, hogy futni megyunk :). (Mondom én, hogy Forest Gump)
Természetesen a dimbes-dombos utvonalon o még lejtonek folfelé is szalad, hat még lefelé. Nos ezt az egészet pont neki talaltak ki, ugyanis itt egészség-turautvonalnak is hivjak, a sok uton-utfélen fellelheto "tornaszer" miatt. Ez nagyon kapora jott neki, imadta. Eloszor is fuggeszkedni kellett, amit -szamomra is igen meglepo modon- nagyon sokaig csinalt.
Aztan persze apa elkapta, de o ujra szerette volna csinalni.
Utana pedig még a magasabbikra is fol kellett ot tenni, kulonben nem jon tovabb :).
Késobb talalt maganak egy szuper sziklat is, ahova sikerult teljesen egyedul kisebb nagyobb egyensulyozasokkal, segitség nelkul folmasznia :). Mondhatom, hogy latszott rajt, mennyire buszke magara. Nagyon édes volt :).
Apa pedig mondanom sem kell legalabb 3x olyan buszke volt ra. Na persze én is :).

Apa "élménybeszamoloja"

Arrol még szo sem esett, hogy apa hazajott. Permben (Oroszorszag) volt 2 hetes kikuldetésben. Egy tojaspasztorizalo gépet kellett uzembe helyeznie. Nagyon boldog volt, hogy ujra itthon lehet. Sajnos viszont nem tud napirendre térni az ottani szegénység felett.
Az alkoholba menekul mindenki, a Tomika koru kisfiuk kovetik szo nélkul az apjukat kocsmarol kocsmara, mikozben ok a szorpuket kortyoljak. Falvak, ahol deszkakbol takolnak maguknak ossze az emberek valami haz-szeruséget. Orulet. Edesapam kollégaja ott szuletett, ebben a varosban, o pedig azt mondja, hogy amit ott latott, az még szinvonalas, bezzeg ami az Ural hegység utan van, az mar a nyomor.
Erre csak azt tudom mondani, hogy istenem, milyen szerencsések is vagyunk, hogy futott a lakasunk, kulon szobakban alhatunk, még autonk is van, viz folyik a csapbol, teli a huto, és még a kisfiam szobaja is dugig van jatékkal. Ja, igen, és még dolgozunk is, mert van munka.
Nem pedig miniszoknyaban az utcan sétalgatva kell kenyérre valot keresnem, mint ott altalaban a lanyoknak (!).
Az mar csak egy plussz, hogy mindezt leirhatom, mert ez azt jelenti, hogy még szamitogépunk és internetunk is van...
Valami még kiaradt: lassan 7. éve boldogok vagyunk

Napsutotte hétvége

Szombaton a délutani alvas utan elmentunk biciklizni egy kicsit a topartra. Mostmar odaig fajult Tomikam sebessége a motorral, hogy képtelenség ot utolérni, és biztonsagos kozelben tudni, igy kénytelenek voltunk abbahagyatni vele a motorozast, amit a mai napig is reklamal. :)
Egyre jobban biciklizik, még egyelore csakis a kicsi 3 kerekuvel, hogy szokja a pedalozast, és az egyensuly hianyat, hiszen nemsokara attérunk a nagyobb bringara :).
Mielott hazamentunk volna, még beugrottunk a kempingbe itteni nagyszuleihez, ahol még egy jo nagyot jatszoterezett.
Sajnos nagyon sok a neveletlen gyerek, lassan utalom beengedi akarmelyik jatszotérre. Persze a neveletlen gyerek oka a neveletlen szulo, azaz inkabb a csinald csak amihez kedved van fiam, én addig lefetyelek a Mancival. Es kozben le sem kakilja, hogy az o draga fia éppen lokdosi a kicsiket, vagy ordenaréul beszél, stb. Ez van sajnos, ez az élet, ezért kell még sajnalatosabb modon belenevelnem Tomikaba is: "Ha valaki megut, uss vissza, de jo nagyot!!!"
Es azt még nem is irtam, hogy a mai napon példaul hogyan ért véget a jatszozas. Megjelenik egy nocske (nem minositeném), egy kislannyal. Tomikam (ebben a korban van ugye), fut feléjuk és mondja nekik a magaét: "Ne szallj fol!" "Nem a te hintad, hanem az enyém!" stb., stb. De a magyarazason kivul semmit nem csinalt. En persze kozben messzebbrol (elfutott) mondom neki, hogy "Gyerek vissza kisfiam, a jatszotér mindenkié, stb!" Az a nocske én nem tudom mit szolt be neki, és eleinte nem is gondoltam, hogy valami durvat mondott. Tomika visszaszaladt, folkéredzkedett hozzam, és bebujt a nyakamba. Gondoltam a noci mondta neki, hogy nem mondjon ilyet, vagy valami hasonlo. Amikor megkérdeztem, mit mondott neki, égtelen orditasba kezdett. Csak sirt és sirt, vigasztalhatatlanul. Es az csak rosszabb volt, ha valaki mondta neki, hogy "Semmi baj, stb." Igy gyorsan elsétaltam vele. Ilyet csak akkor csinal az én dragam, ha valaki gonoszul szol hozza direkt. Egy szo mint szaz, remélem ott lesz, ha legkozelebb megyunk, az bizti, hogy most nem az én fiamnak lesz kedve bogni...
Persze nem tartott sokaig, o mar régen elfelejtette, én annal kevésbé!

2008.05.02

Egy honap mulva ismét gyertyat gyujthatunk... Mégpedig a harmadikat. El sem hiszem, hiszen csak most szuletett, minden egyes pillanatara emlékszem a vajudasnak. Es most itt egy kisfiu, aki szeptembertol ovodas lesz, és aki mar lathatolag alig varja, hogy legyen egy kistestvére :).
A legklasszabb kiskolok, az egész vilagon. Kedves, okos, aranyos, mosolygos és szeretni valo, és csak nagyon ritkan hisztis, vagy durcas. Amikor viszont az, akkor meg is mondja, ha kérdezzuk tole.
- Mérges vagy?
- Igen, mert...... (ami éppen nyomja a szivét).

Tomikam, koszonjuk, hogy vagy nekunk!!! Szivunk minden szeretetével imadunk.

2008.05.01

Naplonk ujra indul uj formaban uj helyen, itt. Kedvem tamadt egy kicsit valtozatosabb kulsot varazsolni Tomikam naplojanak, és jobban kivehetobbé tenni a fényképeinket.

Majus elseje nalunk is ugy telt, mint mindenkinél altalaban: munka nélkul. Azaz a vadlink dolgozott, de ez a Reix csaladban mar igy mukodik...
Délelott a toparton jatszotereztunk baratnommel és két kisfiaval. Tomikam masfél orat rohant (szokas szerint), majd megittunk egyutt egy uditot a toparton :). Megbeszéltuk, hogy az ebédet is egyutt koltjuk/toltjuk el a mekiben, ami egy kicsit-nagyon rosszul végzodott. Ugyanis baratnomnek haza kellett mennie egy cumisuvegért a picinek, ami nala min. 3/4 ora. Igy mi mar fél orat jatszottunk a mekiben amikor ok megérkeztek. Kisfiam pedig mivel még rendszeresen alszik délutanonként, sietni kellett haza, igy ott mar sajnos nem tudtak egyutt jatszani. Sebaj.
Ebredés utan lementunk a kempingbe, ami szintén a varosunkban talalhato, és ahol masik nagyszuleinek egy gurulos hazikojuk van( itt mobli-home-nak hivjak). Barmily hihetetlen, itt is van egy klassz jatszotér, csiga-csuszdaval, hintval, fuggohiddal. Ezt a csuszdat kifejezetten imadja, és iszonyatos sebességgel veti le magat.
Azt hiszem ez a mosolyon is latszik...

Holnap jon haza Apa, 3 hét tavollét utan. Mar ott tartunk, hogy a fényképével alszik, és az o kedvéért még a telefonon keresztul is hajlando beszélgetni. Eppen ideje, hogy megjojjon... Hiszen nem csak neki hianyzik :).