A nagytesorol

Hogy Tomtomrol is essen szo, egy kicsit javult az allapota :). Amiota apa hazajott, egy kicsit szofogadatlan, valoszinuleg vissza kell szoknia, hogy nem o az egyetlen fiu a haznal :).
Hétvégén kimentunk anyosékkal a kempingbe, ami még nem nyitott ki, csak gyalog be lehet sétalni. Tomtom nagyon imadja, mert egy jo kis jatszo van benne.


Utana korbesétaltuk az egész kempinget, és mentunk is haza. Utkozben viszont egy szuper valamire akadtunk :). Es milyen jo volt, hogy ures volt a kemping!!!!


Aranykopés, még régebbrol, mielott teljesen elfelejtem:
Ovibol jottunk haza, mar a lépcsohazban lépegetunk folfelé. Tomtom megall, félreall, és azt mondja:
- Ne hezitaljon, menjen csak!
Nekem, magazva :).

Nincs cimotletem...

Végre elszik egy kicsit Matyika, irogatok egy kicsit.
Mi is tortént velunk miota nem irtam?
Eloszor is, Tomikam megint osszeszedett az oviban egy horghurutot. Persze a szaraz kohogésre kapott a dokitol egy koptetot, aminek az lett a vége, hogy egész nap szuntelenul kohogott, mar azt hittem, megint asztmas rohama lesz. Visszavittem, igy végre kapott antibiotikumot, ami aztan nagyon jot tett neki, igy ma ismét ment oviba :).
Remélem tényleg csak az elso év ilyen beteges az immunrendszer miatt...
Apa hazajott Kinabol 11 nap utan, végre. A hoteljébol még a Fecskefészek stadionra (remélem igy hivjak magyarul) is volt ralatasa. Ideje viszont annal kevesebb, hogy megnézze kozelebbrol. Ma még dolgozik, de utana kispapa gyesen van 2 hétig :))))
Matyikam jol van, masfél honapos elmult. Allandoan mosolyog, és mar nevetne is, de a hang nem jon ki a torkabol egyelore :). Nagyon buszke vagyok magamra ismét, (imadok rozsakat dobalni magam elé--- csak vicc) mert megdontottem a rekordomat :). Tomikamat csak masfél honapos koraig tudtam szopiztatni, utana fele szopi lett, fele tapszer. Matyikam még mindig kizarolag szopizik, ezért orulok ennyire :).
Ezzel egyutt atallt 4 orankénti evésre, ami szuper, hiszen 100-150g-okat eszik :). Ejszakaink még mindig jol telnek a fekve szopizasnak koszonhetoen. Kb. ugy néz ki, hogy ha éjfélkor szopizik, akkor utana 4-kor és 8-kor tehat mivel késon fekszunk le, csak egyszer kel éjjelente :). Ime a fotok:

Igy nézek ki, amikor vasarolok :)))

Ilyen vagyok kozelrol

A szoptatos parnan alszom, imadom...

Es ilyen gyonyoru vagyok

Matyika egy honapos

Tegnap voltunk az egy honapos viziten a dokinal. Azt mondta, hogy hatalmas, hiszen kereken 5 kilo, tehat 1.2kg-t hizott egy honap alatt, illetve 58 cm, amibol kifolyolag a 3 honapos ruhakat kezdtuk el hordani :).


A hasfajasrol csak annyit mondott, hogy ez természetes, hiszen tul sokat esznek ahhoz képest, amekkorak, hiszen 1 évesen is egy nap alatt ugyanennyit esznek, csak kevesebb részletben :). Az osszes hasfajas elleni gyogyszert amitasnak talalja, majd meglatjuk, én akkor is be fogom adni neki az Infacolt, ha csak egy kicsit hasznal is, mar megérte. Mellesleg 2 hete varom, azota kuldte el anyukam, ugyhogy imadom a postat :p.
Nagyon megnyugtatott, mert azt mondta, hogy flottul csinalom, tul taplalo a tejem :), és ne izguljak, a hasfajas 2 honapos korara el fog mulni. Remélem :).
Ez plane azért is ontott belém erot, mert apa ma ment el Kinaba 11 napra. Ugyhogy eloszor vagyunk ilyen hosszan egyedul. De utana 2 hetet szabin van, ugyhogy éljen marcius 13.-a :).

Visszatérve Matyikahoz, szuperul van, nem alszik tul sokat, de ezek szerint eleget :). Imad(na) hason aludni, emelgeti a fejét és hosszu percekig képes megtartani. Szuperul koveti az embereket, imadja a tesoja hangjat :).

Tomikankrol

Egy kicsit visszaszaladnék idoben.
Még Matyika szuletése elé. Tomikank nagyon beteg volt 2 hétig. Es ebbe, ahogyan olvashattad kedves olvaso, a szuletés is beleesett.
Eloszor is influenzas lett. Ez azt jelentette, hogy 4 napig 38 fokos laza volt, és semmi nem vitte le neki :(. De ez nem csak ezzel jart. Katasztrofalis allapotba kerult, azt hittem mar soha nem fog mosolyogni tobbé. Egész nap csak aludt. Szo szerint. Néha nyoszorogve kinyitotta a szemét, hogy sirva kérje tolem "Anya, torold meg az orrom!". En pedig annyira sajnaltam, hogy csak toroltem, és toroltem. Ennek az orra alatti sztaphilococcus lett az eredménye. Nyilt, elfertozodott seb.
Majd mikor a laznak vége lett, kiderult, hogy jott a kétoldali kozépful gyulladas. Folyt a fule. Es kozben kezdett apranként jobban lenni.
Kozben persze megérkezett Matteo is, és anya, aki a minden ilyenkor, mar nem volt kéznél. Csak apa. Igy belekapaszkodott, két kézzel. Bejottek persze minket meglatogatni minden nap. Aldom a sorsot, hogy mindketten nagyon jol folkészitettuk Tomikat a teso érkezésére. Ugyanis amikor eloszor bejott apa vele, még szinte félholt volt, de mar nem volt fertozo, én pedig nem birtam volna ki egy napot nélkule. Es az elso reakcioja az éneklés volt, amikor meglatta a tesojat. Mégpedig a "Tente babat" énekelte neki, magyarul. Mondanom sem kell, rendesen megsiratott bennunket. Alig birta megemelni a karjait, de a tesot azt tartotta, sziklaszilardan a karjaban.
Es bemutatkozott neki: "Szia Matyika, Toma Reix vagyok, t-h-o-m-a-s és a Tully uton lakom".
Szaz puszit adott neki, és simogatta.
Es ez azota is tart. Lathatjatok a foton, font. Itt még mindig nem volt teljesen gyogyult, a fonti kép aznap készult, amikor hazajottunk a korhazbol.
Minden reggel amikor folébred, elso dolga, hogy Matyikat meg kell néznie. Puszit ad neki, és megy nézni a reggeli mesét. Vigyaz a cumijara, majd osszeropppantana, puszilgatja, belenyomja a szajaba a cumit, amikor sir, és rateszi a plussnyuszit, sot, még a sajat Dagi Macijat is (ezzel alszik szuletése ota), ami igazan nagy szo. A jarokelok nem nyulhatnak hozza, mert o elallja az utjukat szo szerint.
Csodalatos egy kisfiu. Soha nem mérges a tesora, soha egy rossz mozdulata nincsen feléje. Ha valami nem tetszik minket vesz elo, és én ennek nagyon orulok :).
Nem vagyok hivo, inkabb a sorstol kérem, hogy soha az éltében tobbet ne legyen ilyen beteg, csak mosolyt lassunk az arcan, és hogy mindig csak azt kelljen mondanunk neki, hogy "Kisfiam, ne ugralj mar!" ne pedig azt, hogy vajon mikor fog ujra talpra allni...

Ez a torténet is hozzatartozik részben a szulés torténetéhez, sot.
Amikor szuleim megérkeztek mar kezdett jobban lenni. Hala az égnek mikor elmentek, mar a "régi Tomcsit" lathattak viszont.
Ez a kép az elso napon készult, amikor haza mentunk. Ujra jatszik!!!!!!

Ez is a tervunk része volt apaval. Tomtommal vettunk egy plussmacit Matyikanak, amit Tomika maga valasztott neki. Amikor hazajottunk a korhazboll, akkor Matyika is "hozott" neki két Thomas vagont, illetve egy sinkészletet. Persze rogton meg is épiették a fiuk, Nagypapa, apa és Tomika.

Matyikank szuletésének torténete

Azt gondoltam, hogy ido hianyaban bemasolom a babaszobas forumtarsaimnak leirt torténetet, és majd meglatom, hogy kell-e még csiszolgatni rajta valamit.

Ime:
Tomikam aznap is még nagyon labadozo volt, minden este imadkoztam, hogy jaj, csak ne most szuljek. Ejjel fél 2-kor megint hivott Tomikam orrot torolni (ami miatt sztaphilococcus jelent meg az orra alatt-> elfertozodott, annyit toroltuk ). Megalltam az agyanal, megtoroltem, hallottam, hogy mar horkol is ujra (alig volt pillanat, amikor ébren lett volna ezekben a napokban). Es ekkor éreztem, hogy elfolyik a magzatvizem. Persze azonnal kettos érzések vettek erot a szivemen: mi lesz Tomikammal, és hogy végre meglathatom Matteot, illetve az is, hogy na, mégiscsak jol éreztem én aznap este, hogy masképpen fajogatott a derekam, de mar meg sem emlitettem, féltem, hogy megint tévedek . Azonnal mentem be apahoz vissza, "kelj fol, megyunk a korhazba". Fél oraig kérdezgetett, biztos-e, nehogy foloslegesen keltsuk fol a nagyiékat éjjel fél 2-kor. En pedig a 20. biztos az volt-e kérdésnél az orra elé dugtam az alsomat . Ja, ha csavarni lehet belole akkor az csak nem az inkontinencianak koszonheto .
Furcsan nagyon zen voltam, még mindent osszekészitettem, amit muszaj volt, ami még kimaradt, kozben apa hivta anyospajtasékat . Amikor jott egy fajas, rogton szem becsuk, szabalyosan mélyeket lélegeztem, és nagyon fajt a derekam. Tudtam magamban, hogy addig akarok elmenni fajdalomcsillapitas nélkul, amig csak tudok. Hulyén hangzik, de komolyan igy volt.
Lassan fololtoztem, anyosék megjottek, még beszélgettunk egy kicsit (5 perces fajasok voltak durvan, de kozel lakunk a korhazhoz, 6-8 perc), fagyos volt a kocsi, vakarni kellett. 3 korul értunk be.
Benn a korhazban 15 perc varakozas utan bekerultem a vizsgaloba, 2cm-re voltam nyitva. Szivhang oké. Mit szeretnék, furdokad, vagy egyéb. Kozben a fajasok alatt parom masszirozta a derekamat, ami komolyan jobb volt, mint barmi féle fajdalomcsillapito, illetve a nyakaba kapaszkodtam, és huzodszkodtam lefelé (szintén nagyon sokat segitett). 1 ora elteltével 4cm-re voltam nyitva Es még mindig birtam morfin nélkul .
Nem akartam megintcsak a furdokadba menni (elotte mindig azt terveztem- Tomikamnal is), de ugy gondoltam, hogy nem vagyok annyira mobilis a kadban, és tutira faznék is.
Labdat kérek. Egy jo nagy, mint az enyém, otthon, labdat. Megkaptam a labdamat, és onnantol kezdve ment a hastanc, parom még mindig masszirozta a hatam fajasokkor. Még mindig birtam. Aztan visszajott a szulészno, megint megvizsgalt, és az egyik osszehuzodasnal, bent hagyta az ujjat, hogy a magzatburok, ami eddig csak repedt volt kiszakadjon. Na innentol kezdve baromira fajt. De nem gondoltam ra. Azaz probaltam .
Par fajas mulva mar nyomtam a gombot amivel vissza lehet hivni a szulésznot, jott is, és én pedig kértem az epiduralt. Nem lehet, 8cm-re van nyitva .
Ez azt hiszem akkora erot adott nekem, hogy idaig eljutottam még egy vacak fajdalomcsillapito nélkul is, hogy valahol elfogadtam belul (persze jo nagyokat nyogve ). Nagyon nehéz volt kinyomni a kis buksijat, mert megint elojott mint Tomcsinal, hogy kakilni kell (tudom, gusztustalan, de ugy gondolom, hogy kisfiam blogja, és jobb ha pontosan tudja, milyen is volt nekem ot vilagra hoznom; masrészt pedig, akik mar szultek, nem fogjak gusztustalannak talalni). A szulészno pedig egyre csak azt hajtogatta, hogy nem kaki az, hanem a baba, segitsen neki kibujni. Ezek a szavak, illetve parom mellettem, hogy eros vagy, mar latom a bubjat, ne gondolj a fajdalomra, stb megintcsak egy nagy loket energiaval szolgaltak, és (biztosan nagyképunek fogtok tartani, de erre nagyon buszke vagyok) mint egy oroszlan, akkora eroval probaltam nyomni szuntelenul, hogy a kis feje kibujhasson. Mert kozben "megegyeztem" a szulésznovel, hogy ha a feje kijon, akkor segit kihuzni. Végre kibujt a kis feje, de még nyomni kellett egy kicsit, hogy elkaphassa a vallat. Az egy kicsit nehéz volt, de mar tudtam, hogy mindjart megfoghatom .
15 percig tartott a kitolas, és végul meglattam a kis lila fejecskét. Ra volt tekeredve a nyakara a koldokzsinor . A talpacska is lila volt. Nem sirt. Mi van vele? kérdeztem. Semmi baj, mar semmi, gyorsan leszedték, orraba be a tisztito cso, és mar fol is sirt . Huhhhhhhh.... A szikla leesett a szivemrol.
Igy szuletett meg Reix Matteo Jozsef Rémy 2009.01.26.-an 3800g-al és 55cm-rel, 10-es apgarral (amit nem tudom mit felent) .
Es ugy, ahogyan vagytam mindig is a terhesség alatt természetesen, minden fajdalomcsillapitas nélkul .
Kivanom nektek is, hogy ha nem is igy, de akkora élmény legyen a szulésetek, mint nekem volt.

Hat ennyi lenne diohéjban a 3 oras szuletés torténete. Csodalatos volt, plane amiatt is, hogy most végig magamnal voltam, nem ugy, mint az elso szulésnél, morfin illetve epidural alatt :), igy apaval kozosen vajudtunk 100%-ig, végig segitett, mig az elso szulésnél nem volt mit, és nem is igényeltem :s.
Koszonom a sorsnak, hogy megélhettem a két végletet, amely megerositett abban, hogy a természet nagyon is jol csinalja a dolgokat, és abban, hogy mi nok, a fejlett orszagok lakoi, mennyire el vagyunk kéntyeztetve, hiszen hany ezer kisbaba jon vilagra a vilagon mindenféle orvosi felugyelet nélkul... Nem szulnék otthon soha, ebben nem valtozott a véleményem, és nem itélek el senkit, aki masképpen szult, hiszen én is szultem masként is, csak arra akarnék kilyukadni, hogy nagyon szerencsésk vagyunk, hogy van valasztasi lehetoségunk.

ISTEN HOZOTT EDES KISFIAM EBBEN A KEMENY DE CSODALATOS VILAGBAN ES KOSZONOM HOGY AZ EDESANYAD LEHETEK!!!!!!