Még Matyika szuletése elé. Tomikank nagyon beteg volt 2 hétig. Es ebbe, ahogyan olvashattad kedves olvaso, a szuletés is beleesett.
Eloszor is influenzas lett. Ez azt jelentette, hogy 4 napig 38 fokos laza volt, és semmi nem vitte le neki :(. De ez nem csak ezzel jart. Katasztrofalis allapotba kerult, azt hittem mar soha nem fog mosolyogni tobbé. Egész nap csak aludt. Szo szerint. Néha nyoszorogve kinyitotta a szemét, hogy sirva kérje tolem "Anya, torold meg az orrom!". En pedig annyira sajnaltam, hogy csak toroltem, és toroltem. Ennek az orra alatti sztaphilococcus lett az eredménye. Nyilt, elfertozodott seb.
Majd mikor a laznak vége lett, kiderult, hogy jott a kétoldali kozépful gyulladas. Folyt a fule. Es kozben kezdett apranként jobban lenni.
Kozben persze megérkezett Matteo is, és anya, aki a minden ilyenkor, mar nem volt kéznél. Csak apa. Igy belekapaszkodott, két kézzel. Bejottek persze minket meglatogatni minden nap. Aldom a sorsot, hogy mindketten nagyon jol folkészitettuk Tomikat a teso érkezésére. Ugyanis amikor eloszor bejott apa vele, még szinte félholt volt, de mar nem volt fertozo, én pedig nem birtam volna ki egy napot nélkule. Es az elso reakcioja az éneklés volt, amikor meglatta a tesojat. Mégpedig a "Tente babat" énekelte neki, magyarul. Mondanom sem kell, rendesen megsiratott bennunket. Alig birta megemelni a karjait, de a tesot azt tartotta, sziklaszilardan a karjaban.
Es bemutatkozott neki: "Szia Matyika, Toma Reix vagyok, t-h-o-m-a-s és a Tully uton lakom".
Szaz puszit adott neki, és simogatta.
Es ez azota is tart. Lathatjatok a foton, font. Itt még mindig nem volt teljesen gyogyult, a fonti kép aznap készult, amikor hazajottunk a korhazbol.
Minden reggel amikor folébred, elso dolga, hogy Matyikat meg kell néznie. Puszit ad neki, és megy nézni a reggeli mesét. Vigyaz a cumijara, majd osszeropppantana, puszilgatja, belenyomja a szajaba a cumit, amikor sir, és rateszi a plussnyuszit, sot, még a sajat Dagi Macijat is (ezzel alszik szuletése ota), ami igazan nagy szo. A jarokelok nem nyulhatnak hozza, mert o elallja az utjukat szo szerint.
Csodalatos egy kisfiu. Soha nem mérges a tesora, soha egy rossz mozdulata nincsen feléje. Ha valami nem tetszik minket vesz elo, és én ennek nagyon orulok :).
Nem vagyok hivo, inkabb a sorstol kérem, hogy soha az éltében tobbet ne legyen ilyen beteg, csak mosolyt lassunk az arcan, és hogy mindig csak azt kelljen mondanunk neki, hogy "Kisfiam, ne ugralj mar!" ne pedig azt, hogy vajon mikor fog ujra talpra allni...
Ez a torténet is hozzatartozik részben a szulés torténetéhez, sot.
Amikor szuleim megérkeztek mar kezdett jobban lenni. Hala az égnek mikor elmentek, mar a "régi Tomcsit" lathattak viszont.
Ez a kép az elso napon készult, amikor haza mentunk. Ujra jatszik!!!!!!
Ez is a tervunk része volt apaval. Tomtommal vettunk egy plussmacit Matyikanak, amit Tomika maga valasztott neki. Amikor hazajottunk a korhazboll, akkor Matyika is "hozott" neki két Thomas vagont, illetve egy sinkészletet. Persze rogton meg is épiették a fiuk, Nagypapa, apa és Tomika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése