Gyerek-nap

Eddig még mindig úgy jött ki, hogy Gyerek-napkor sosem voltunk éppen itthon. 2011-ben szerencsénk volt.

Mi mást választhattunk volna célirányunkként, mint a Vasúttörténeti Parkot?! Mondhatom, hogy rengetegen gondolkoztak úgy, mint mi, vagyis inkább renegetg vonat-imádó kiskölök van Magyarországon. Ez engem mindig meglep, mert Franciaországban Tomtom igazi kuriózum a vonatimádása miatt. Thomast, a gőzmozdonyt alig-alig ismeri valaki, figuráit pedig egyenesen lehetetlen nálunk föllelni.

Mindent jól besűrítve mondhatom, hogy hajtányoztunk, a fiúk kerti kisvonatoztak (amit 600 forintért még mindig rém drágának tartok, hiszen a svájci kisvonat parkba a belépő egész napra felnőtteknek 9 euró, amivel annyiszor ülhetsz föl a sok kisvonatra, amennyiszer csak akarsz; több vonal is van, stb. És persze mindig sokan vannak, hiszen nem drága, így sok a bevételük is), volt terepasztal nézés, természetesen végnélküli vonatcsodálás, és persze illegális vonatmászás is :)))). Dehát ez így az igazi :).

Még szuper ritka közös kép is készült a fiúkról, aminek személy szerint én a legjobban örülök.

Zoo

Fenti címem később nyer majd jelentést.
Persze írhattam volna Állatkertet is, és az is találó lett volna, hiszen oda mentünk. Csak külföldiül érdemel a későbbiekben magyarázatot.
Tömören összesűrítve azt mondhatom, hogy mindekét kiskrapek nagyon várta, nagyon tetszett nekik, és egyenes arányosságban ahogyan fáradtak, annál kevésbé érdekelte őket.

Minden kétséget kizáróan ez volt a legkedvesebb attrakció számukra


A képpel ellentétben, maga a fóka nem igazán hozta lázba, pedig kedvenc plüssállata is az

Két kis szerencsétlen gyerek.
Teória: Szülők a padon, kölyköknek nincs hely, ők lezavarva
Valóság: Tomci különleges gyerek, mindig olyat és úgy csinál, amit más nem-> leül a kistér közepére falatozni-> Matyó mindent úgy csinál mint a bátyus -> Ő is leül a földre

Ez a hüllő viszont igazán kótyagos volt, Tomci majdnem be is pisilt a röhögéstől. Annyira próbált kijutni a terráriumból, hogy picit sikerült fölmásznia az üvegre, végül hanyatt esett a teknősre :)))

Köszönjük ezt a szép napot Nagyiék!

És akkor a beígért Zoo:
Beszélgetés Nagymama és Tomika között
T: Nagymama, ma 26.-a van?
Nm: Igen Tomikám.
T: Jó, akkor beírom a naptárba, hogy az Állatkertben voltunk. De tudod, azt nálunk Franciaországban úgy mondják, Zoo.

Gondolom egyszerűbb volt neki leírni a Zoo-t, mint az Állatkertet. Utána tőlem kérdezte ismét, hogy:
T: Anya, ma 26.-a van?
A: Nem, kisfiam, 27. Miért?
T: Jajj, ez nem lehet igaz, beírtam pedig a naptárba a 26-hoz. Akkor kihúzom, jó?

Már előre félek, mi lesz ha rossz jegyet hoz majd egyszer haza, mert annyira tud önmagára haragudni, amikor elszúr valait, hogy hajjajj....

Első teljes napunk itthon

Itthon már megint, szokás szerint nagyon rossz sorunk van ;). Nem lehet szétszedni a lakást

senki sem játszik velünk,

ezért szinte egész nap szomorúak vagyunk mindketten...

Pré Curieux - Évian

Elutazásunk előtti napon, hétfőn Thomas még óvodába ment, természetesen, hogy minél kevesebbet maradjon ki, hiszen most egészen június 8.-ig, azaz 15 napig nem leszünk otthon.

Mintha neki szerveztek volna egy laza napot, elvitték őket és egy másik osztályt (azt ahová Tomtomot szerette volna küldnei a ovónő, ez egy vegyes nagycsoportos-elsős osztály), ahol Tomcinak már nagyon sok barátja van.
Szerencsére anyósomék ismét rendelkezésemre álltak, és egész napra vállalták Mattéot, mert Tomtommal is egész napos volt a programunk.

Amikor beértünk az oviba, reggel, 3 anyuka volt, az ovónő illetve a dadus, így mindenki 5-6 gyereket kapott. Így csoportonként vittük el őket a vécébe. Ez igazán említésre méltó esemény, mert a 3-5 éves gyerekeknek még pisilés előtt kell gondolniuk arra, hogy vécépapírt kérjenek az ovónőtől, mert az túl magasan található. Ha ezt nem teszik (szerintem 99%-ban nem teszik), akkor pisis bugyiban-gatyában távoznak, és így alakul ki az, hogy a kisfiamnak rendszeresen fertőtlenítős oldatba kell lógatnunk azt a bizonyosát, mert annyira viszket neki. Szép, nem?
És akkor még arról nem beszéltem, hogy apuka hozza az oviba a kisfiát, és amikor az ovónő megkérdi, hogy hol a gyerek piknikje, hiszen ma egész napos program van, erre ő azt válaszolja, hogy "tudom, és?". Ovónő: "A gyerek nem eszik?" Apa: "Ja!?" Hmmmm, hát nem mondhatnám, hogy túl sokáig állt volna sorba, amikor az iq molekulákat osztogatták.
Mindezt félretéve, ugrok egyet, és ott tartok, hogy busszal elvittek minket Évianba. Ott beszálltunk egy napelemes hajóba,

ami elvitt minket

egy védett Víz-kertbe, francia nevén Pré Curieux-be, amit én úgy fordítanék (helyesen, vagy nem, mindegy) hogy Kíváncsi Mező.
Ide csak így, ezzel a hajóval lehet eljutni, illetve egy-egy nyílt napon, különben a nyilvánosság előtt zárva van.
Isabelle fogadott minket

, egy csontsovány, de karban félelmetesen izmos parkvezető. Miután itt is mindeki elment pisilni (ami elég sokáig tartott, mert összesen 2 wc volt a 65 személynek), Isabelle elvitt minket vizililomos medencékhez

, ahol a gyerekek vízicsigát, szitakötő lárva-bábot, piócát, és sok-sok békát láttak. A nagyon érdekes bemutató után csoportonként ebihalat halászhattak a gyerekek, majd mindent amit láttak, le is rajzolhattak.
Ezután ebédeltünk, majd Isabelle körbevezetett minket a parkban. Volt itt 80, és 130 éves fa, sok gyönyörűszép virág, pontyok, és a fő attrakció pedig a szalamandra volt.

A gyerekek is és mi is nagyon elfáradtunk, sokaknak a buszban jobbra-balra csuklott a feje :).

Matyikám pedig nagyon jól érezte magát nagyszüleivel, sokat sétált, és nagynénizett is. Igaz, nem aludt délután egy szemet sem, mégsem nyafizott állítólag.

Hihetetlen dumája van, lassan nem csak Tomci aranyköpéseit kell lejegyeznem már...

Tortafújás

Otthon ottani nagyszüleimmel is megünnepeltük a jeles eseményt :). Egyszerű, de nagyszerű tortákat csináltam neki, hiszen csak a csokis sütit szereti. Nagymamám kakós lepény receptje alapján készült a két torta.
Annyival dobtam csak föl, hogy cukrász ceruzával egy vonatot rajzoltam rá, az egyiken a gyertyáknak színes lángja volt, még nekem is újdonság...

Természetesen itt is volt ajándék, vajon mi?

Vegyes egyveleg

Büszkeségeimmel hármasban Yvoire-ban

Őrültködős nyelvkinyújtós

Csodacsibe

Mivel hazajöttünk Magyarországra, még előtte megünnepeltük Tomtom 6. születésnapját. Így lett az ajándékbontásból egy második őrültködős nyelvkinyújtós Cranky daru miatt

Még mindig Thomas őrület van

Azért "nagyfiús" ajándékokat is kapott, többek között élete első pénztárcáját (na jó, az is Thomas-os), és egy igazi nagyfiús ébresztőórát (ez nem Thomas-os), csak színváltós, és számkivetítős :)))))).
Egy szó mint száz: nagyon örült neki.

Ott hagytuk abba, hogy...

.... nagyon régen. Szokas szerint. Es annyira rostellem, de sokszor nincsen erom leulni ide és irni, pedig az az érzésem, hogy nem csinalok semmit. Persze ezzel csak a fiuknak okozok kart, hiszen nincsen megorokités, ami pedig szememben rettentoen fontos. Remélem most egy picit behozom magam a napokban.

Gyorsan csak annyit, hogy amikor Tomci eloszor elindult két keréken, elotte kb. 2 alkalommal probalkozott, oszesen 5-5 percet, ezért is volt ez ekkora ovacio, soooot, raadasul ennél az "elsonél" Apa és Nagymama is jelen voltak, nem csak én. :)