Megint jól lemaradtam, sebaj, ez már csak így megy nálam. Most viszont nem a lustaság miatt történt. Június végén sok dolgunk volt az óvodával, többször mentünk kirándulni, stb.
Az év végi ünnepséget lemondták, mert zuhogott az eső, és így az utolsó óvodai napra tették. Sajnos nem túl agyas a társaság, akik szervezik ezt az egészet, mert az ovisok és a kisiskolások az iskola udvarában ünnepelnek, semmi fedett lehetőség nincsen :S. Csak érteném, hogy miért együtt kell ünnepelniük? Az ovisok előadása max. 20 perc, igazán ki lehetne bírni az ovi udvarában, és nem is lennénk olyan sokan. Mindegy, az is megvolt, csak éppen Apa nem volt itthon.
Most 2. hetét tapossa Angliában, előtte 2 hétig Romániában volt, jövő hétfőn megint oda megy vissza. Meg kell jegyeznem itt, hogy inkább Romániázik.....
Íme az óvodai ünnepség gyümölcse amit muszaj föltennem. Több videó is készült, tradicionális Savoie-i táncokat táncoltak, ez a Szerelmesek Tánca volt. Kivel is táncolhatta volna mással, mint jövendőbeli feleségével? Milyen jelzővel is illethetném kisfiam tánctudását? Ömm, férfias.... :)
Matyikám jól van, igaz csibész, és büszkén mondhatom, hogy 2 és fél évesen szinte úgy beszél, mint a bátyja, amit mindenki meg is jegyez, akivel csak találkozunk. Én pedig, hogy még nagyobb lehessen a mellkasom, mindig hozzá teszem, hogy igen, de mindezt 2 nyelven teszi :).
Elkezdtünk ismét strandra járni. Itt történt, hogy Matyika megszólalt a pancsolóban: - Anya, kaálni kell!
- Jól van, kakiljál, semmi gond, rajtad van a vizes pelus, lehet!
- A vécébe kell kakilnom!
- ??? Biztosan?
- Igen.
És megtörtént a csoda, ott sikerült. Soha sem előtte, sem utána itthon nem kakilt a vécébe. Amikor valakinek elmesélem ezt a történetet, és az illető megkérdezi, hogy "akkor mostmár vécébe kakilsz?", mindig rávágja, "Igen, az uszodában." :))))). Vele ez a nagy helyzet, és hát nem igazán van most nyár, hogy kisgatyában hagyjam itthon is, ma délelőtt 14 fok volt.
Még Matyimhoz vissaztérve megjegyezném, hogy nem fért be a bölcsibe, pedig csak 4 délelőttöt kértem, hogy elkezdhessem a dadus tanfolyamot, de nem sikerült. Ennyire van csak túljelentkezés... Így a tanfolyamom is eltolódik egy évvel, mivel ott gyakorlat is van, ami ha az oviban végzem, 4 hónapot jelent, ennyi ideig pedig nem bízhatom rá anyósomékra egész nap a kicsit. Tehát marad a 2012-es szeptemberi tanfolyam kezdés, amikor Matykó is elkezdi az ovit.
Tomikám első oszályos kisiskolás lesz, ahonnan pár hét után tovább küldik a 2. osztályba, az ovónő szerint, mert unatkozni fog. Mindenesetre ez jelezte az igazgatónőnél is. Meglátjuk. Ha emgem kérdeznek, akkor okés, hiszen olvas és számol, tehát tényleg unatkozni fog.
Elkezdtük megint az úszást is ma, ami többé kevésbé jól zajlott. A tesztnél, ami kötelező, tiszta stresszes volt, így csak annyi volt ehető a produkciójából, hogy nem fél a víztől, gond nélkül megy alá, de a víre feküdni arccal a vízbe és háton a tressztől képtelen volt. De hála az égnek az oktató hallgatott rám, amikor elmegyeráztam neki, hogy csak a stressz miatt van. Így fél órával a teszt után elkezdte az első kacsa-óráját. És persze hogy szuperül ment neki, sokáig volt a víz alatt, elsőként ért mindig a medence végébe.
Hát mit mondjak, nincsen megáldva velünk Apával és velem génügyileg stresszkérdésben.... :s.
Mondtam, hogy nem a lustaság miatt nem írtam, amire vissza is térnék. Amikor Apa nem volt itthon, minden szabad percemben azaz délután, amíg Matyka aludt és miután mindketten lefeküdtek, festettem. Át festettem tölgyfa natúr színről fehérre a két éjjeli szekrényünket, egy hosszú sarokpolcot, és a franciaágyunkat is. Pénteken végeztem ezzel, és nagyon örülök, mert mind gyönyörű, féynes fehér lett. Mostmár nem lesz okom lemaradni az írással, de ahogyan magamat ismerem, majd találok okot :)))).
Néhány hely, ahol a szünet kezdete előtt voltunk hármasban:
Saját kitöltésű Papirusz Igazolvány
