Genfi kiruccanás

Tényleg csak ruccanásnak nevezném, hiszen nincsen messze, és csak pár óráig tartott. Céllal mentünk anyósomékkal a Zikeába, hogy megvegyük Tomtom "nagyfiús" ágyát, azt a mindenki által ismert mezzaninosat, az íróasztallal alatta. Így a nyár végén-ősszel Tomtom a magas ágyba kerül, Matykót pedig kezdhetem átszoktatni Tomci emelt ágyába. Ez utóbbi kb. 130cm magasságban van, így jó előre meg kell szoktassam a kicsit ehhez.

Már tudja, és minden nap büszkén mondja is, amikor "ágyasat" játszanak Tomtommal, hogy "ez az én ágyam lesz". Ne ijedjen meg senki, az ágyas játék annyi, hogy fölmennek mindketten, egyik az egyik végébe fekszik az ágynak, a másik a másik végébe, és úgy csinálnak, mintha aludnának...

Végülis a bútoráruházban nem volt, csak félig szerencsénk. Az ágy megvolt, de már az íróasztalból nem volt több. Kinéztem egy mini dohányzóasztalt, az sem volt. Anyósék szerettek volna egy bútort, az sem volt már... Tehát SAJNOS nemsokára vissza kell majd menni...

Amúgy nem volt semmi gond a fiúkkal, Tomci sokat segített tolni a bevásárlókocsit, Matyó pedig szokás szerint bealudt kicsivel a kasszához való érkezés előtt :).

Kb. 4 x voltam már egyedül GPS nélkül itt, soha nem volt semmi gond. Odafelé most sem. Visszafelé, a parkolóvól sikerült megtalálnom azt a kijáratot, amit még soha, így tök ideges lettem, abszolút nem ismertem föl ahol voltunk, pedig azért Genf nem egy metropolisz. Próbáltam lejutni a tóig, hiszen ha a lejtős úton lefelé mész, mindenképpen oda jukadsz. Sajnos az egyirányú utcák és jobbra-balra befordulni tilos táblák túljártak az eszemen...
Föladtam, és előre engedtem apósomat. Végül sikerült megtalálnia. Hogy ezek a svájciak milyen ökör neveket tudnak találni az utaknak....

Természetesen oda is és vissza is zuhogott az eső. Hazaérve viszont ez a gyönyörű táj fogadott az ablakból:

Ilyet még sosem láttam: egy egész szivárvány (tudom, halovány, de akkor is az, ami) egyik fele

Ez már sötétebb, jobban lászik, a hegyekben még mindig ítéletidő van... (másik fele)