Dilemma...
Ez az a nagy szo, ami most egyre kavarog a fejemben.
Tomika szofogadatlan. Legfoképpen akkor, amikor apa nincs itthon. Mintha engem buntetne azért, amiért apa elmegy. Mert rajta nem tudja kitolteni a duhét. Apa most Kinaban van, az észak-koreai hatarnal. Messze... 7 oraval van most ott késobb, igy beszélgetni is csak délben beszélhetunk vele. Tomika akkor is csak "orultkodik". Ugral a hatam mogott az agyon, passzirozza a kisoccsét, aki mar megszokta.
Aztan délutan ez a musor csak fokozodott, amikor sogornom eljott két nagyfiaval, akiket Tomci nagyon szeret. Csak nyuzza oket, ok mivel nagyok, hagyjak jobban, de mikor ok raszolnak, akkor sem hagyja abba.
Amikor sarokba allitom, akkor ugral, és rohogcsél. Es ezt olyan rossz latnom, mert én tudom, hogy o nem ilyen...
Meghallgattam édesanyam tanacsat, nem figyeltem ra. O szolt hozzam, én nem valaszoltam. Tobbszor is elmondta, hogy nem fog tobbet idétlenkedni (ezek az o szavai). Nem valaszoltam. Puszilgatta a kezem. Nem figyeltem ra.
Eljott a mese ideje, és én ideultem a gép elé. Okollel utotte a székem, hogy jojjek mesélni neki. Mar sirt. Es akkor hatrafordultam, és elkezdtem beszélni hozza. Gonoszul, azaz szamomra ugy. Jottek a "kinek képzeled magad, hogy nem tiszteled anyut?"; "ha felnott lennél, és igy utnéd a dolgokat okollel, akkor bezarnanak"; és persze utana: "amig ilyen leszel, nincs tobb szamitogépezés, nem johetsz az agyamra, nem mesélek neked, és nem jovok fol az agyadba egy olelésre". Végul pedig, mert ezt tényleg igy is érzem mindig: "biztosan szereted anyat bantani, hiszen ezzel az én szivem torik ketté, hogy miattad én most nem kaphatok esti olelést, és nem olvashatok neked mesét".
Kozben pedig hallgatom a "de szeretném, hogy folgyere", a még rosszabb "szeretlek nagyon", stb.-t és megszakad a szivem, hogy ossze-vissza két puszival kell kijonnom a szobabol...
Muszaj volt kiirnom magambol, hogy ne legyen bent, és hogy késobb o is elolvashassa mit miért csinaltam, és hogy minden egyes szo, ami elhagyta a szam, fajt nekem, talan még jobban, mint neki.
De nem kérek bocsanatot, mert TUDOM, hogy igy az én (mar most végtelenul értékes)kisfiam egyszer egy még annal is értékesebb felnott lesz, aki nem csak tiszteli a tobbi embert, de akit szintén tisztelni fognak azért amilyen.
Imadom ot (is), és hogy hol lennék most legszivesebben? Mellette az agyaban...
Egy altalanos esténk Tomcival, miutan lefektettem ocsit, és mar vacsiztunk:
Olvasunk. Kb. fél orat, ami vagy bontott, egy konyvet apa, egyet én olvasunk, vagy én kettot. Amig nagyi itt volt, addig 3 lett ebbol ;). Utana svajci vonat pontossaggal a mese utan jon a kaki. Bezony. Az én 5 éves nagyfiam egyedul velem hajlando megoszatni ezt a szent pillanatot, mikozben az o kis dolgait meséli nekem. Vicces kiskolok, és imadom a torténeteit hallgatni :)))).
Utana jon a ma mar egyedul torténo fogmosas. Végul pedig az agy. Ilyenkor én is folmaszok vele, és ugy kb. 10-15 percet még maradok vele. Beszélgetunk, odabujok hozza, vagy csak tovabbra is orultkodik, vagy éppen szerepjatékot jatszik, és ugy beszélget velem.
Most per pillanat a L'Ecso a nagy szam, felvaltva nézzuk egyszer magyarul, egyszer franciaul ;p.
Tehat tegnap Emil voltam, Remy egér nemtudomkije. Igen Emil, igazad van, stb.
Hat ilyen az én kisfiam, aki ma szomoruan aludt el...... :'(:'(:'(
Tom & Mat
2010. október 31., vasárnap
2010. október 30., szombat
Oszi kiruccanasok
Tegnap délelott és délutan is megmozgattam a kisordogoket, mar rajuk fért ennyi betegség és bezartsag utan.
Délelott a topartra mentunk egy nagyon nyugis kis falu topartjara, ami Thonon mellett van, a bevasarlo nagyad mellett. A délelotti orakban senki nem volt szinte ott, szeretek ugy jatszoterezni, hogy nem mas gyerekek nevelésével kell foglalkoznom ;). Sajnos a délelotti oszi ido azzal is jar, hogy minden jaték vizes volt, igy tovabbsétaltunk, és inkabb kavicsdobalassal folytattuk, ami mostanaban a kevdencek kozé tartozik. Es szerencsére ezt mindketten tudjak csinalni, ami nem mindenrol mondhato el :).
Imadom hallani a "Matyika, kapjal el ha tuuuuudsz!" és egyéb ilyen mondatokat, csodalom a testvéri szeretetet, az egyutt jatszast, amiben sajnos nekem sosem volt részem a nagy korkulonbség miatt.
Délutan alvas utan egy uj parkba mentunk szintén a topartra csak egy kis séta erejéig. Itt nincsen semmi mas, csak maga a park, sem jatszotér, se pad se semmi, mégis jo volt nekik, futhattak. Persze talaltak kulonbozo természeti kincseket, amiket a toba lehetett dobni jobbhijan...
Ott uzsonnaztak is, kozben néztuk a halakat kereso siralyokat, majd késobb a csunya fekete karogo varjakat, de oket sem sikerult elkapni ;).
Délelott a topartra mentunk egy nagyon nyugis kis falu topartjara, ami Thonon mellett van, a bevasarlo nagyad mellett. A délelotti orakban senki nem volt szinte ott, szeretek ugy jatszoterezni, hogy nem mas gyerekek nevelésével kell foglalkoznom ;). Sajnos a délelotti oszi ido azzal is jar, hogy minden jaték vizes volt, igy tovabbsétaltunk, és inkabb kavicsdobalassal folytattuk, ami mostanaban a kevdencek kozé tartozik. Es szerencsére ezt mindketten tudjak csinalni, ami nem mindenrol mondhato el :).
Imadom hallani a "Matyika, kapjal el ha tuuuuudsz!" és egyéb ilyen mondatokat, csodalom a testvéri szeretetet, az egyutt jatszast, amiben sajnos nekem sosem volt részem a nagy korkulonbség miatt.
Délutan alvas utan egy uj parkba mentunk szintén a topartra csak egy kis séta erejéig. Itt nincsen semmi mas, csak maga a park, sem jatszotér, se pad se semmi, mégis jo volt nekik, futhattak. Persze talaltak kulonbozo természeti kincseket, amiket a toba lehetett dobni jobbhijan...
Ott uzsonnaztak is, kozben néztuk a halakat kereso siralyokat, majd késobb a csunya fekete karogo varjakat, de oket sem sikerult elkapni ;).
2010. október 29., péntek
Képek a betegség alatt
Folismertétek a Kovér Ellenort?A kovér kicsit tulzas, de az ellenor azért oké, nem?
Ime az ijfu Thomas és baratai tanoncKépek anyukam ittléte és a baranyhimlo elottrol
A toparti jatszotéren voltunk, itt avatta be a batyus ocsit egyik kedvenc elfoglaltsagara: hogyan hantsuk le a fa kérgét hatasosan a gyakorlatban?
Tanarbacsi elégedett a kisdiakkal
Tanarbacsi elégedett a kisdiakkal
2010. október 28., csütörtök
Betegség
Mozgalmas napok utan jarunk. Anyukam ma ment el, ami azt jelenti, hogy velem lehetett ezeken a lelkileg nehéz napokon.
Elsonek Matykom betegedett meg, nem volt nagyon sulyos a dolog, egyszeru natha, de sok kikopendovel. Igy folirt nekunk az altalanos orvosunk gyogytornaszati kezeléseket (nalunk ez szisztematikus kisbabaknak). Mint ahogyan mindenfelol hallottam mar, nalunk is mukodott a dolog, és hamar jobban lett. Rosszabb volt viszont az egész lelki mellékhatasa kisfiamnak. Mar amikor felultunk a bicajra, mar folyamatosan ismételgette "Kész?Kész?Kész". Pedig csak 5 alkalom volt, és ugymond egy fajdalommentes masszazst végez a kicsi folso testén a gyogytornasz.
Igy adodott, hogy egyedul altatassal volt hajlando elaludni, amit amiota életben van soha nem viselt el. Mar a korhazban szuletés utan sem viselte el, ha altatni akartam ot, mint batyusat annak idején.
Es ez igy is maradt egészen a mult hétig.
3 napja folyt mar az altatas, amibe én személy szerint szinte belebolondultam. Ugyanis amikor hajnali 4-kor riadt fol, akkor is vissza kellett altatnom ot, és ez fél oras helybenallat jelent, rahajolva a kisagyra, és ot simogatva. A lelkemet kitenném értuk, akik ismernek, tudjak, csak sajnos én mar fizikailag nem birtam, mar ott tartottam, hogy majdnem elajultam a kisagy mellett.
Igy kerult sor arra, hogy folhivtam az altalanos orvosomat. O pedig kokeményen kezelte a dolgot. Kisagy, mese, puszi, és reggelig nincs hatraarc. Mert a kicsi fél. Nincs vilagitas a szobajaban, teljes csond és sotétség veszi ot korul. Megoldas a lampa, és a csak behajtott, nem becsukott ajto. Szépen elmagyarazni neki, hogy itt vagyunk a lakasban, de miutan kimentem, nem megyek vissza tobbet.
Az elso éjszakank rémes volt. Kimentem, persze elotte mindent elmagyaraztam neki, o pedig csak sirt. Tobb, mint egy orat. Végul belealudt. Nehezebb volt paromat és anyukamat meggyozni, hogy neki lesz jobb igy, de ok is hosiesen helytalltak.
Az éjszaka folyaman még 2x ébredt fol, de mi nem mozdultunk.
Masodik nap mar csak 20 percet sirt, az éjszakat viszont végigaludta, a harmadik napon pedig 5 perc volt, és szintén végig aludt reggelig.
Szuper.
A gond viszont tarsas lény, nem jar egyedul. Tomika baranyhimlos lett. Pont Mattéo elso kisérleti éjszakajan jottek ki rajta a legviszketosebb pottyok, igy o akkor velunk aludt, azaz szegénykém csak probalt volna aludni.
Persze kapott szirupot erre, de az még nem hatott.
A orvos a lelkunkre kototte, hogy puszilgattassuk surun vele a kisocsit, hagy kapja el, igy akkor két legyet utunk egy csapasra :).
Tomci pottyei mara szaradnak. Matyko még mindig nem pottyos.
A baranyhimlo kiutkozése elotti napon mar 2 hete lefixalt randink volt egy ful-, orr- gégész-specialistaval a korhazban. Az allandoan visszatéro megfazasaival kapcsolatban.
"Csinaltak mar ennek a gyereknek ......(nemtudommilyen) szkopiat?"
Nem tudtam, hogy az elso szo mit takart, de mivel még semmilyen szkopiat nem csinaltak neki, nemet mondtam.
"Tudja, anyuka, amikor kamerat vezetnek az orraba!"
Kedves anyukak, bennetek mi jatszodna le e mondat hallatan? Gondolom ti is elfehérednétek ugy kb. 3 mp alatt.
Velem is ez tortént. Plane mert utana folytatta: "Akkor most érzéstelenito szpré orrba, szajba, 15 perc varakozas a folyoson, és megcsinaljuk!"
Rajtam ult a kis hosom, én fogtam a fejét, hogy ne mozogjon. Mert csak mozgott volna. Nem sirt. Csak konnyezett a szeme, ami a doki szerint az irtohosszu cso miatt teljesen normalis. Hosszu volt a cso, ugy mint a par perc amig a vizsgalat tartott. De mindent lattunk mindketten. Azaz inkabb, hogy semmit.
Semmi probléma nincsen a kisgyerekkel, hacsak nem annyi, hogy mosni kell rendszeresen az orrat.
Anno a masik "specialista" adott neki egy kortizonos orrsprét. Mast nem. Kiderult, hogy ha az orrspré utan nem mossuk ki az orrat sima orrmoso sprével, akkor pont az ellenkezojét valtja ki, azaz mindenhol begyullad. Koszonom ezuttal is Tomikam nevében, és mélyen sajnalom, hogy nem ért magyarul. Mert akkor tovabbi mondandom is lenne...
Elsonek Matykom betegedett meg, nem volt nagyon sulyos a dolog, egyszeru natha, de sok kikopendovel. Igy folirt nekunk az altalanos orvosunk gyogytornaszati kezeléseket (nalunk ez szisztematikus kisbabaknak). Mint ahogyan mindenfelol hallottam mar, nalunk is mukodott a dolog, és hamar jobban lett. Rosszabb volt viszont az egész lelki mellékhatasa kisfiamnak. Mar amikor felultunk a bicajra, mar folyamatosan ismételgette "Kész?Kész?Kész". Pedig csak 5 alkalom volt, és ugymond egy fajdalommentes masszazst végez a kicsi folso testén a gyogytornasz.
Igy adodott, hogy egyedul altatassal volt hajlando elaludni, amit amiota életben van soha nem viselt el. Mar a korhazban szuletés utan sem viselte el, ha altatni akartam ot, mint batyusat annak idején.
Es ez igy is maradt egészen a mult hétig.
3 napja folyt mar az altatas, amibe én személy szerint szinte belebolondultam. Ugyanis amikor hajnali 4-kor riadt fol, akkor is vissza kellett altatnom ot, és ez fél oras helybenallat jelent, rahajolva a kisagyra, és ot simogatva. A lelkemet kitenném értuk, akik ismernek, tudjak, csak sajnos én mar fizikailag nem birtam, mar ott tartottam, hogy majdnem elajultam a kisagy mellett.
Igy kerult sor arra, hogy folhivtam az altalanos orvosomat. O pedig kokeményen kezelte a dolgot. Kisagy, mese, puszi, és reggelig nincs hatraarc. Mert a kicsi fél. Nincs vilagitas a szobajaban, teljes csond és sotétség veszi ot korul. Megoldas a lampa, és a csak behajtott, nem becsukott ajto. Szépen elmagyarazni neki, hogy itt vagyunk a lakasban, de miutan kimentem, nem megyek vissza tobbet.
Az elso éjszakank rémes volt. Kimentem, persze elotte mindent elmagyaraztam neki, o pedig csak sirt. Tobb, mint egy orat. Végul belealudt. Nehezebb volt paromat és anyukamat meggyozni, hogy neki lesz jobb igy, de ok is hosiesen helytalltak.
Az éjszaka folyaman még 2x ébredt fol, de mi nem mozdultunk.
Masodik nap mar csak 20 percet sirt, az éjszakat viszont végigaludta, a harmadik napon pedig 5 perc volt, és szintén végig aludt reggelig.
Szuper.
A gond viszont tarsas lény, nem jar egyedul. Tomika baranyhimlos lett. Pont Mattéo elso kisérleti éjszakajan jottek ki rajta a legviszketosebb pottyok, igy o akkor velunk aludt, azaz szegénykém csak probalt volna aludni.
Persze kapott szirupot erre, de az még nem hatott.
A orvos a lelkunkre kototte, hogy puszilgattassuk surun vele a kisocsit, hagy kapja el, igy akkor két legyet utunk egy csapasra :).
Tomci pottyei mara szaradnak. Matyko még mindig nem pottyos.
A baranyhimlo kiutkozése elotti napon mar 2 hete lefixalt randink volt egy ful-, orr- gégész-specialistaval a korhazban. Az allandoan visszatéro megfazasaival kapcsolatban.
"Csinaltak mar ennek a gyereknek ......(nemtudommilyen) szkopiat?"
Nem tudtam, hogy az elso szo mit takart, de mivel még semmilyen szkopiat nem csinaltak neki, nemet mondtam.
"Tudja, anyuka, amikor kamerat vezetnek az orraba!"
Kedves anyukak, bennetek mi jatszodna le e mondat hallatan? Gondolom ti is elfehérednétek ugy kb. 3 mp alatt.
Velem is ez tortént. Plane mert utana folytatta: "Akkor most érzéstelenito szpré orrba, szajba, 15 perc varakozas a folyoson, és megcsinaljuk!"
Rajtam ult a kis hosom, én fogtam a fejét, hogy ne mozogjon. Mert csak mozgott volna. Nem sirt. Csak konnyezett a szeme, ami a doki szerint az irtohosszu cso miatt teljesen normalis. Hosszu volt a cso, ugy mint a par perc amig a vizsgalat tartott. De mindent lattunk mindketten. Azaz inkabb, hogy semmit.
Semmi probléma nincsen a kisgyerekkel, hacsak nem annyi, hogy mosni kell rendszeresen az orrat.
Anno a masik "specialista" adott neki egy kortizonos orrsprét. Mast nem. Kiderult, hogy ha az orrspré utan nem mossuk ki az orrat sima orrmoso sprével, akkor pont az ellenkezojét valtja ki, azaz mindenhol begyullad. Koszonom ezuttal is Tomikam nevében, és mélyen sajnalom, hogy nem ért magyarul. Mert akkor tovabbi mondandom is lenne...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
