:(

Dilemma...
Ez az a nagy szo, ami most egyre kavarog a fejemben.
Tomika szofogadatlan. Legfoképpen akkor, amikor apa nincs itthon. Mintha engem buntetne azért, amiért apa elmegy. Mert rajta nem tudja kitolteni a duhét. Apa most Kinaban van, az észak-koreai hatarnal. Messze... 7 oraval van most ott késobb, igy beszélgetni is csak délben beszélhetunk vele. Tomika akkor is csak "orultkodik". Ugral a hatam mogott az agyon, passzirozza a kisoccsét, aki mar megszokta.
Aztan délutan ez a musor csak fokozodott, amikor sogornom eljott két nagyfiaval, akiket Tomci nagyon szeret. Csak nyuzza oket, ok mivel nagyok, hagyjak jobban, de mikor ok raszolnak, akkor sem hagyja abba.
Amikor sarokba allitom, akkor ugral, és rohogcsél. Es ezt olyan rossz latnom, mert én tudom, hogy o nem ilyen...
Meghallgattam édesanyam tanacsat, nem figyeltem ra. O szolt hozzam, én nem valaszoltam. Tobbszor is elmondta, hogy nem fog tobbet idétlenkedni (ezek az o szavai). Nem valaszoltam. Puszilgatta a kezem. Nem figyeltem ra.
Eljott a mese ideje, és én ideultem a gép elé. Okollel utotte a székem, hogy jojjek mesélni neki. Mar sirt. Es akkor hatrafordultam, és elkezdtem beszélni hozza. Gonoszul, azaz szamomra ugy. Jottek a "kinek képzeled magad, hogy nem tiszteled anyut?"; "ha felnott lennél, és igy utnéd a dolgokat okollel, akkor bezarnanak"; és persze utana: "amig ilyen leszel, nincs tobb szamitogépezés, nem johetsz az agyamra, nem mesélek neked, és nem jovok fol az agyadba egy olelésre". Végul pedig, mert ezt tényleg igy is érzem mindig: "biztosan szereted anyat bantani, hiszen ezzel az én szivem torik ketté, hogy miattad én most nem kaphatok esti olelést, és nem olvashatok neked mesét".
Kozben pedig hallgatom a "de szeretném, hogy folgyere", a még rosszabb "szeretlek nagyon", stb.-t és megszakad a szivem, hogy ossze-vissza két puszival kell kijonnom a szobabol...
Muszaj volt kiirnom magambol, hogy ne legyen bent, és hogy késobb o is elolvashassa mit miért csinaltam, és hogy minden egyes szo, ami elhagyta a szam, fajt nekem, talan még jobban, mint neki.
De nem kérek bocsanatot, mert TUDOM, hogy igy az én (mar most végtelenul értékes)kisfiam egyszer egy még annal is értékesebb felnott lesz, aki nem csak tiszteli a tobbi embert, de akit szintén tisztelni fognak azért amilyen.
Imadom ot (is), és hogy hol lennék most legszivesebben? Mellette az agyaban...

Egy altalanos esténk Tomcival, miutan lefektettem ocsit, és mar vacsiztunk:
Olvasunk. Kb. fél orat, ami vagy bontott, egy konyvet apa, egyet én olvasunk, vagy én kettot. Amig nagyi itt volt, addig 3 lett ebbol ;). Utana svajci vonat pontossaggal a mese utan jon a kaki. Bezony. Az én 5 éves nagyfiam egyedul velem hajlando megoszatni ezt a szent pillanatot, mikozben az o kis dolgait meséli nekem. Vicces kiskolok, és imadom a torténeteit hallgatni :)))).
Utana jon a ma mar egyedul torténo fogmosas. Végul pedig az agy. Ilyenkor én is folmaszok vele, és ugy kb. 10-15 percet még maradok vele. Beszélgetunk, odabujok hozza, vagy csak tovabbra is orultkodik, vagy éppen szerepjatékot jatszik, és ugy beszélget velem.
Most per pillanat a L'Ecso a nagy szam, felvaltva nézzuk egyszer magyarul, egyszer franciaul ;p.
Tehat tegnap Emil voltam, Remy egér nemtudomkije. Igen Emil, igazad van, stb.
Hat ilyen az én kisfiam, aki ma szomoruan aludt el...... :'(:'(:'(