Sokaság a Vörösmarty téren

Íme a nem látható trombitás a lentről első erkélyen

Így persze kevésbé fárasztó

A szerelem nem csitul

Bal szeme kezd begyulladni... :(

Fénykép természetesen külön kérésre :)

A három jómadár

Adventi koszorú

Gyönyörű

Angyalok erdeje a Dózsa György úton

Néhány fenyő az 500 kiállítottból, melyekből adományok folynak be. Némenyik igazán ötletes volt :)

A Betlehem is szépen volt megcsinálva

Apa szerint neki halála után szobrot fognak emelni. Ezért életében "csak" egy utcával kezdi :).

Szfinx a Dózsa György úton

A fagyoskodó szülők melegszenek

A legszebb szobor a világon

Marhára kifáradt a sok sétában

Jajj, de finom volt :)

A Genfi szökőkút után szabadon

Megint vonatozás Nagyiéknál

Első teljes napunkat töltöttük tegnap Nagyiéknál. Délelőtt Nagypapa természetesen ismét útnak indult Tomikával vonatozni. Most Esztergomba indultak. Ilyenkor fölszállnak Újpesten, leszállnak Esztergomban, majd megvárják a 10 perc múlva visszainduló vonatot, és visszajönnek :))))).

Az utazásunkról inkább no comment. EasyJetnek szerencséje van, hogy az emberek nagy többsége azért utazik vele, mert másra nincsen pénze. Egy profit éhes társaság, de legalább az ingyen pohár vizet nem utasíthatják vissza :).
Persze tudom, még jó hogy van, különben nem tudnánk ilyen sűrűn hazajárni...
De sebaj, a lényeg, hogy itthon vagyunk :D!

Amivel még tartozom...

... az a délelőtti sütikészítés, és az apa munkahelyi Télapó ünnepsége.
Elbbi nagyon egyszerű. Sajtos szívecskéknek hívják, persze mi mindenféle formájút készítettünk. Íme a készítés közben:
és utána a végeredmény:
(ha jól megfigyelitek, akkor észre lehet venni a vonat formát is :).
A recept pedig nagyon fini (sószeretőknek kicsit több só ajánlott, legalább 2x annyi) és jó gyúrási lehetőség a kicsiknek:
-60 dkg liszt
- 40 dkg margarin
- 2 kispohár tejföl

A lisztbe belemorzsoljuk a margarint, majd össze gyúrjuk a tejföllel. Ha ez megvan, akkor mehet 1-2 órára a hűtőbe. Végül pedig kisujjnyira kinyújtjuk és szaggatjuk. A tepsiben természetesen egy fölvert tojással megkenjuk, és megszórjuk reszelt sajttal. Sütőben magas hőfokon sütjük egészen a sajt megpirulásáig.
Jó étvágyat !!!!
A munkahelyi Karácsony nagyon jól meg van szervezve. Jó pár héttel az ünnepség előtt interneten elküldik a dolgozóknak a katalógust, amiből választani lehet játékot. Minden korosztálynak van természetesen, egészen kisbaba kortól egészen tinédzserig.
Apa először választott, majd engem meginterjúvolt, hogy az jó-e, kivételesen én is ezeket választottam volna. De az ajándékokról majd később.
Apa az Actini cégnél dolgozik, amint látjátok, belinkeltem az angol nyelvű oldalt, hiszen egy kis önreklám sosem rossz, pláne, hogy sosem lehet tudni, hogy közületek kinek lehet szüksége a cég szolgáltatásaira, plána, hogy ugye nemrégiben Magyarországon is dolgozott, 2011-ben pedig Románia van tervben :).

Minden volt, mi szem-szájnak ingere

Nem betoji

Ő pedig már nem az....

A Télapó tanonca

Ma reggel moziban voltunk az óvodával. A Télapó tanonca című filmet néztük meg. Apósomék jóvoltából megint el tudtam kísérni őket. Persze csak információként megjegyezném, hogy ez nem mintha érdekelné nagyfiamat :). Sajnos nagyon hamar önállósodik. Ez annyit jelent, hogy már nem fogja a kezem az utcán (természetesen a zebrán igen), nem ül mellém a buszban, inkább a barátaival :).

Térjünk vissza a filmhez :). Ez egy francia rajzfilm, de meg kell hagyni, hogy az átlagtól eltérően nagyon jól sierült.
A főhős Nicholas (természetesen), aki egy árvaházban él. A legjószívűbb az összes kisgyerek közül. Tehát megfelel mindenben a Télapó Vének Tanácsának feltételeinek, hogy ő legyen a következő Télapó. Az aktuális nem akar nyugdíjba menni, nincs kedve feladnia a "munkáját", ezért nem szívesen látja Nicholast az Északi Sarkon mint tanoncot.
Persze minden jó ha jó a vége, megszereti őt, és egy szuper fiatal Mikulás válik belőle. Mindez jól megfűszerezve humorral, és néhány hihető adalékanyaggal, hogy vajon a "nagyok" miért mondját, hogy a Télapó nem létezik.
Ha esetleg kihozzák Magyarországon is, akkor mindenkinek ajánlom, még akkor is, ha 5 éveseknek kicsit hosszú.
Ha esetleg kíváncsiak lennétek az eredeti francia előzetesre, akkor azt ITT nézhetitek meg.

Sikítás felsőfokon

Régebben mindig jól megnéztem a gyerekeket, akik sikítoztak. Mármint úgy istenigazából, és minden ok nélkül. Úgy gondoltam, hogy a szülők nem tudják megnevelni. Szerintem ezen igazságtalan gondolataimért a gólya engem is megajándékozott egy sikítóssal. Persze ezen mostmár nevetek, úgy mint régebbi gondolataimon is.

Matyó sikít. Ha nem tetszik valami neki, vagy ha igen, akkor is. Vagy csak úgy. Teli torokból, jó élesen, Eiffel torony magasságú frekvencián :). Ha pedig szólsz neki, hogy ez nem szép dolog, vagy csak annyit, hogy belefájdul a füled, nos akkor kapsz még egy adaggal...
Nem hiszitek? Íme egy-két kép. Kép? Igen, azt hiszem ehhez már a hangeffekt sem kell!!!

Na ugye, még így is fáj?

Tekintettel volt, hogy mellé bújtam... ez nem volt ANNYIRA fülsértő

Télapó

December 7.-én az ovival voltunk látogatóban a Télapónál.
Igen azóta egyszer kedvem, másszor időm nem volt írni. Ez utóbbit most sem nagyon fogok.

Egy kis körítés a képekhez:
Városunk úgy gondolom, hogy lehetőségeihez mérten eléggé megerőlteti magát a gyerekekért. Sok minden hagyna persze kívánnivalót maga után - mint pl. előző bejegyzésekben említett kiállítás, ami korántsem gyerekekenek való, de azért mégis...

Az ovisok pl. minden Karácsonyra készítenek (csoportonkét) egy képet, amit utána a városunk központjában állítanak ki mint adventi kalendáriumot.

Legjobb barátjával, Etienne-el

Elmagyarázom: 12 kis karton házikó van kiállítva, melyeknek 2-2 ablaka van. Minden egyes ablak egy a gyerekek által festett képnek felel meg. Így talán érthetőbb:

A jobb oldali házikón lévő pöttyös képet és a bal oldali házikón lévő jobb oldali képet festette az ő csoportjuk. A képeket a város Mikulása fordítja meg, az övék volt tehát a 7.-e és a 8.-a. Természetesen ebben a város összes óvodája részt vesz.
A háttérben a Gefi tó, illetve a Jura hegység látható.

Miután felfedték az ablakokat, a Művelődési Központba mennek, ahol várja őket a Télapó, egy mandarin, egy szaloncukor és egy forró csokoládé, illetve egy közös tánc.Végül mindenki hazamegy.

Fekete baba

Hétvégi ténykedések

A hétvégén történt még egy említésre méltó dolog: földíszítettük a karacsony fát. Mi kb. mindig ilyenkor szoktuk, december első hétvégéjén. Először is mert szeretjük együtt díszíteni a gyerekekkel, másodsorban pedig mert így tovább tudunk gyönyörködni benne.
Ez a szokás főként azért alakult ki nálunk, mert minden második évben Magyarországon ünneplünk szüleimmel, így itthon nem igazán tudnánk csodálni a fát. Így viszont a kecske is jól lakikm de a káposzta is megmarad :)).
Íme remekművünk, mely már 3. éve imádnivalóan arany-piros:

Tegnap esti idill: Tomika olvas Matykónak

Mai programom pedig még néhány ajándék beszerzése volt, és természetesen Szent Miklósról való gondoskodás. Én megtartottam ezt az otthoni "Télapózást", hiszen itt Jézuska helyett a Télapó jön. Így a Télapó marad Télapó, de december 6.-án Szent Mikós jön hozzánk :). Egyelőre még nem jött rá, hogy a kettő ugyanaz :P.
Karácsonykor pedig Jézuska és Télapó a sok munka miatt együtt gondoskodik az ajándékok kiszállításáról, hiszen túl sok kisgyerek van, és ez túl sok munka egy embernek :).

Egy nyugis vasárnap

Mai vasárnapunk nyugisan telt és telik el, egy jó hosszú szombat után. Februárban voltunk legutoljára kettesben el párommal a barátainknál (anyósék maradtak itt nálunk, amíg mi haza nem jöttünk) ; akkor még Matykó is kisebb volt, így amikor hajnali 2 körül hazajöttünk, anyósom karjaiban találtam a kicsit. Éppen ezért már egy hete stresszeltem, hogy most hogyan fog alakulni a dolog, így hogy Matyó még mindig szólongat engem, amikor kijövök a szobából fektetés után. Néha sír is.

Most nagyon jól alakult a dolog, 3-ra értünk haza hajnalban (1 óra az út innen), és a kicsi egyszer sem ébredt föl.
¾ 7-kor ébredt föl, így nem kell különösebben leírnom ábrázatunk kinézetét…

Elterveztük, hogy fölmegyünk a már jól bevált szánkópályánkhoz, de ugye nem kell magyaraznom, milyen külső okok akadályozták ezt meg… és mindehhez hozzájárult a -4 fok is.

Viszont múlt hétvégén szintén barátainknál voltunk el, de ők közelebb laknak innen, és mind a négyen ott voltunk. Együtt ebédeltünk, kint 20 centis hó volt, jól éreztük magunkat. Nekik is van egy kisfiuk, aki másfél eves, így nagyon jól eljátszottak a srácok. Egy kis beszélgetés után kimentunk sétálni, mert ők ugyan közel laknak hozzánk, mégis olyan, mintha egy alig lakott környéken lennénk. A domboldalon a kolompos tehenek tapossak a havat, az után a házak mellett fol vannak halmozva a frissen vágott farönkök a fűtéshez.

Húzuk egy kicsit a fiukat a szánkón. Közben pedig barátunk jóvoltából összesen 217 fénykép készült kb. fél óra alatt. Fogadjátok szeretetettel.

Csak mert általában nem teszek fotót magamról... :)

Térdig a hóban? Neem, derékig...

Anyának soha nem tetszik semmi móka...

Indulunk (Csizmámra mentség, hogy nem az enyém, magassarkúban mentem, így kénytelen voltam házigazdánk 2 számmal nagyobb nem túl előnyös hótaposóit kölcsönvenni :))) de legalább jó meleg volt)

A kis és a nagy Reix

A két tejbetök (Artúrral, a kis másfél évessel)

Mindig zsebkendő-zavar van

Megfürdették szegényt...

Ritka... MI

A kis ritka-fogú

Kiállítás

Múlt héten ismét elkísértem Tomcit és a csoportját egy kiállításra, a városunkban. Thonon kisváros, így már meg sem lepődöm a kiállítás minőségén. Hála az égnek most nem is kellett különösebben foglalkoznom vele, mert külön fölkért az ovónő, hogy én csak fotózzak, nem kapok csoportot, mert dolgunk lesz a fényképekkel később.
A kiállítás: Egy hatalmas Gore felirat szobornak kiöntve fogadja az embert a bejáratnál, amelyről azt hinné az ember, hogy vérrel öntötték le. Kifejezetten ideális 3 és 5 éves korú gyerekek számára. Jobb oldalt két fénykép; az elsőn egy hapsi grimaszol, mint utóbb kiderült az utcán mindenki szeme láttára, amíg nem vált ki belőlük reakciót (már ez így képaláírásnak szuper) illetve a másik fotón ugyanez a hapsi alszik egy ágyban (képaláírás: szintén nyilvános helyen, altatókat vettem be, hogy tudjak aludni... a tárlatvezető hölgy a maga 21-22 évével meg is kérdezte a gyerekeket: Tudjátok mi az az altató?). Nos, no comment.
Inkább a nézelődés utáni játék volt ötletes és vicces a kicsiknek, mert saját testükkel kellett betűket formálniuk :).
Ime egy példa (a többi kisgyerek képének kitörlése természetesen direkt van, így biztosan sosem lesz gond a képek közlésével):

Csak úgy, helyzetjelentés

Tomikám oviban van, és egyelőre egy szuper nap áll mögöttünk. Mivel hazajöttek az alsószomszédaink - és talán emlékeztek, milyen konfliktusok voltak közöttünk - kezdtem mondani a gyerekeknek, hogy tilos a futás, stb. Ez utóbbit főként azért, mert mikor én még otthon éltem, szüleimnek is volt egy fölsőszomszédjuk, ahol 5-6 gyerek volt (van), és mondhatom, hogy érettségire készülni úgy, hogy egy elefántcsorda dobol fölötted, -legalábbis nekem- elég lehetetlen helyzet...
És kb. sikerült. Délelőtt kivettem Matykónak a lego-duplós dobozt, és imádta. Mikor pedig Tomikát hazahoztuk, együtt játszottak. Egészen az ebéd elkészültéig egyetlen hang és veszekedés nélkül :). Imádnivaló volt látni őket jól együtt lenni.

Matyikám nagyon szépen beszél. Mostmár pici mondatokban is: Jegó ejtöjött (Legó eltörött). Matika, Tomaka épííít. Tomaka obiba (Tomika oviban). Kánápé buik (Kanapé bújik-Elbújik a kanapé mögé kakilni). Utána megkérdeztem tőle, -kész vagy? Igán, pipi. (Még pisil :))))

Legózik, épít, csodálatosan eszik. Ez utóbbi ezt jelenti, hogy mindent. A brokkolin kívül. És nyersen is. Répát, babot, uborkát, csemege káposztát, paradicsomot, imádja a csokit is (mértékkel adok neki), és a nagy kedvenc mindkettőnél a jó nagy tejszínhab domb jó sok kakóval megszórva :).
Otthoni kihagyhatatlan kedvenc mindig a ZIZI és a PUFI. Itt egyik sincs... :(
Arra gondoltam, hogy bioboltban esetleg kölesgolyót találnék... majd meglátjuk.

Gyorsan eltelt...

... ez a két hét. Újra itthon vagyunk, és el sem hiszitek milyen örömmel tölt el ez a kicsi laptop, amit mégegyszer köszönök szüleimnek, hiszen magyar ékezetekkel írhatok. Imádom, egyet sem hagyok ki (ékezetet).
Most csak annyit, hogy jól vagyunk, Tomi és Matyi is túl van a bárányhimlőn hála az égnek :). Tomikám újra kezdte az ovit, ahol mégis lehet behelyezik az elsősök közé, mert nagyon unatkozik az oviban, de ez egy hosszabb történet, erről majd később írok.

A háttérképről csak annyit, hogy Harry Potter, mert egyszerűen feltétel nélküli rajongója vagyok, igen, 27 évesen, és mivel ezen a héten jön a mozikba, így egy kis kacsintás felé :).

Itthon

Első teljes napunk volt itthon. Az utazást most kihagynám részletezni, hiszen gondolhatja mindenki, hogy két kisgyerekkel mennyire is egyszerű...
Csak annyit említenék meg, hogy kissebbikem a Balaton fölött aludt el, azaz 20 percnyire a reptértől. Tomika végig türelmes volt a körülményekhez képest :).

Ma Nagypapa dolgozott, de mi nem igazán vágyódtunk el itthonról. Az idő sem volt valami szuper, egy szó mint száz nem sok mindent csináltunk. Játszogattunk a gyerekekkel, stb.
Egy nagyon fontos pillanata volt a napnak: Szüleimtől kaptam egy pici laptopot :))). Remélem most nem szeretnének nekem legalább szülinapomig semmit ajándékozni, hiszen ez egy hatalmas ajándék, amit még egyszer százszor köszönök nekik, hiszen ezzel nagyon megkönnyítik a dolgomat naplóírással kapcsolatban. Ugyanis otthon mindig ül valaki a gép előtt... Gyönyörű, bordó színű, nőies, picike, szuper. Férjem amikor neten beszéltünk jót nevetett, hogy "az elkényeztetett kislány hogy felvág". Bezony fel. És olyan jó!!!!! :)

Íme néhány fotó még otthonról, és már itthonról csak úgy:

Ez tök vicces volt: Tomika próbálta megölelni Matykót a fotóhoz... nem sikerült

Reggeli puszi Nagyusznak

Mindent csakis Nagyusszal