Kultúrálódás

Orvos-ház

Ez a neve a helyi találmánynak, ami tulajdonképpen orvosi ügyeletet jelent minden este 20 órától. Ez nem a sürgősségi, csak egy általános orvos tart ügyeletet a kórházban. Már nem először kímélt meg minket hosszas szenvedésektől. Tomika a fülére panaszkodott, tegnap délután, márpedig ha ő panaszkodik, akkor az azt jelenti, hogy az nagyon fáj, mert ő inkább nem szól, de nem akar orvoshoz menni.

Az általános orvos 2 nappal későbbre tudott volna időpontot adni, amit én nem fogadtam el, mert egy fülgyuszival ellenni 3 napig bizony kemény dolog. 

Tehát tegnap este elmentünk, először anyósékhoz letettük a kicsit -apa Fehéroroszországban van-, majd irány az ügyelet. Még szerencse, hogy a doki 1 órát késett, mert a várakozás alatt volt ideje kifolyni a fülének, tehát megkönnyebbült :). Közben -még ott is- egy arab megpróbált minket Jézushoz téríteni, ami elég vicces volt, de persze nem nyitottam vitát, volt ott egy különös pár egy kisbabával, aki elvileg beteg volt, de mivel túl sokat kellett várni elmentek (???)....

Egy szó mint száz, most itthon melengetjük Tomci fülét, cseppentünk, és várjuk haza apát nagyon de nagyon!!!!

Furcsa lesz neki, mert ott Minszkben relatív jó ideje volt száraz, stb. itt meg már 2 napja esik a hó, és meg is marad... :)

Szobatisztasag

Pénteken, mialatt az elozo bejegyzésemet irtam szépen kinyitottak az autonkat, és jol folforgattak benne mindent. Elvitték az auto zoldkartyajat; ami természetesen egy jo késoi elalvast eredményezett... 

Masnap reggel jottek anyosomék (parom ilyenkor természetesen kikuldetésen van Ferhéroroszorszagban), akik elotte korbejartak a haztombot, és kb. 10 méterre az autotol egy pinceablakban minden papirt és cd-t megtalaltak folstocolva. Ennyit a rossz dolgokrol, amik jol végzodnek. :) 

Persze tettem egy bejelentést a rendorségen; hiszen kb. 1 honapja loptak el az elektromos bicajomat, két hétre ra foltortek 3 pincét, ra egy hétre elloptak egy masik bicajt is, és most ez. Gondolhatjatok, mennyit szamitott a rendoroknek ez az egész, nem is értem mire is jok ok, annak ellenére, hogy halal komolyan én tisztelem a becsuletes rendoroket, akik komolyan veszik a munkajukat, és tényleg az életuket kockaztatjak a mai vilagban, ahol mindenkinél lehet egy-egy kés, és szinte mindenki gunyt uz beloluk.Még jo, hogy itt Franciaorszagban még léteznek a csendorok, akik a hadsereghez tartoznak, veluk senki nem viccel, de persze ok ilyesmivel nem foglalkoznak...

A fontos tény viszont, hogy Matyikara véltelenul elfelejtettem raadni a pelusat péntekrol szombatra virrado estén(11.12.16-17), és bizony a kisgatya szaraz volt reggelre. Oregszik a kis fiucska...

Téli szunet

Bizony, elkezdodott. Es meg kell hagyni, nem panaszkodom, bizony jo lesz nem fol-lemaszni 4x a 4 emeletet naponta egy magat cipelteto -sokszor bombolo- nemkorszakossal. :))))))

Félre téve a viccet, neki sem lehet egyszeru, allandoan le-felmaszni "ugymond" a semmiért, hiszen "csak" a teso jon haza. :p

A mai nap aztan emlékezetes lesz, az tuti. Nem csak a szunet miatt, de az idojaras miatt is. Evianban 118km/h-s széllokéseket mértek, ami kb. azt jelenti, hogy vizszintesen esett az eso. Nalunk nem redonyok, hanem spalettak vannak az ablakokon, amit kénytelen voltam becsukni, mert magatol belokte a vihar, de ez még mind semmi, mert a szél a becsukott redonyon és ablakon keresztul is képes volt lengetni a fuggonyt :). Kellemes volt!

A hegyekben természetesen havazott, innen lentrol (450m) lehetett latni az 1000-2000m-es magassagu hegyeket, ahogyan a ho omlott rajuk. Allitolag a hétévégén hozzank is megérkezik, majd meglatjuk mi lesz ebbol.

Megemlitendo tény, hogy Matyikam kezd kilabalni a nemkorszakbol. Es mondhatom a dac nélkul egy igazi foldre szallt angyal, csuda jo kisfiu. :) Mostanaban egyre tobbet hallani "jo, anya". Hirtelen ezt nem is igen tudom lereagalni, persze egy olelés és egy puszi megoldja a szo-gondokat.

Egy dolog az, ami még mindig kicsit félelemmel tolt el, ez a két teso kozotti kapcsolat. Kifejezetten Tom és Jerry jut eszembe roluk. Sokszor a kicsi provokal, addig, amig siras nem lesz belole. Amikor pedig nem a kicsi, akkor természetesen a nagy. Néha sikerul eljatszaniuk csondben, de akkor surun megyek rajuk pillantani, hiszen baromi fura, hogy nincsen nyivakolas :). 

A gyerek-pszichologus szerint ez nemsokara el fog mulni, amit szibol remélek, és még ha kicsit tulzas is amit szeretnék (egy szuper teso-kapcsolatot), egy elfogadhatoval is megelégednék, személyes testvér kapcsolati tapaszatlataim miatt. Még a rossz is jobb, mint a kozombos. Mert azon lehet javitani bocsanatkéréssel, kibeszéléssel, stb. Tehat mélyen a szivemben mindig vagyom arra, hogy nem csak tesok, de jobaratok is legyenek egyszer, remélem szivbol, hogy sikerul, mi mindent megteszunk ezért...

Szokásos zarándok utunk: a Télapó ház

Angyalok

Bizony, léteznek. Vannak olyanok, akik köztünk élnek, és mássá teszik az életünket, mint amilyen nélkülük lenne. És hála az égnek vannak olyanok is, akiket nem látunk, és ők vigyáznak földi társaikra.

Köszönöm annak a láthatatlan angyalnak, aki vigyázott december 9.-én az egyik földi angyalra, az egyetlenre, akit én is ismerhetek. Köszönöm, hogy itt maradtál velünk, és bármennyire is szörnyű világban élünk, KÉRLEK MARADJ MÉG  NAGYON.NAGYON SOKÁIG VELÜNK

DRÁGA ÉDESANYÁM

Köszönöm, hogy megszülettem, és hogy ismerhetlek, bizony nem sok ember van a világon, akinek szerencséje van földi angyalt ismerni. Ezt is köszönöm. És MINDENT, de legfőképpen, hogy vagy, és hogy ezzel az egyszerű ténnyel életem legszebb Karácsonyát élhetem, habár nélküled, de tudva, hogy VAGY.

Karácsony és készülődés

Megint eljött  a készülődés időszaka, amit nagyobbik kicsi fiam már annyira várt: a karácsonyfa díszítése. Mi mindig december első hétvégéjén díszítjük föl, hogy sokáig tudjuk csodálni. Persze kikerül a jászól is, amit ugye minden évben el kell magyarázni, hiszen itt csak a Télapó jön december 25.-én, és úgy gondolom, hogy a nem hívő családokban nem is tudják a gyerekek, hogy mit is ünneplünk Karácsonykor. Itt ez egy nagy pénztárca ürítő gyerekek ünnepe, minél több minél nagyobb ajándékot vegyünk a gyerekeknek. Én ebben nem veszek részt, először is nem hívőként akkor is elmesélem nekik, mit is ünneplünk, mivel ezek tények, történelmi tények, mi ezt így tanultuk még anno. Az, hogy Jézus kinek volt a fia, stb. az már a vallás alá tartozik. Ajándékok is várják őket természetesen, de nem pénzben és mennyiségben számoljuk...

Nálunk a Télapó hozza az ajándékokat, de természetesen tudják, hogy Magyarországon a Jézuska jön, hiszen túl sok dolguk lenne csak egyedül :).

Íme tehát az idei dekorációnk, új darab a kis világító házegyüttes, mert nem bírtam megállni, és főleg mert mivel tavalyi termék volt, ezért félárazták :P.

Mattéo: jóságok és rosszaságok

Brownie készítés előtt al-séf öltözékben :)

Nos akkor kezdjük a rosszaságokkal, hogy jó szájízzel fejezzük be a róla szóló részt.

Az is egy kis gond, hogy túl okos. Az is, hogy második, és hogy ezt a kettőt kombinálja. Azaz nézi/látja/megfigyeli a testvérét, és okosan kihasználja, hogy azt, amit a bátyusnak szabad, azt igenis neki is legyen szabad. Állandó figyelmet igényel (tegnap előtt a bézs színű falra vastag fekete filccel másfél méteres csíkot húzott, illetve mellé biggyesztett egy 20cm átmérőjű körtét; valamint tegnap rásétált a laptopomra-> nem, nem éppen manikűröztem, vagy regényt olvastam :P), és nem igazán tart a szankcióktól. Ha azt mondjuk neki, hogy ne csináld ezt vagy azt, mert megtudja a Télapó, akkor mindig valami olyasmit válaszol: "Majd kiveszem az ajándékot a szánkóból!", vagy pl. a krampusz is elkíséri a Télapót, akkor "majd elmegyek tőle". Mindezek így hallva/olvasva először viccesnek hangzik, de miután már ez lassan egy éve tart (igen, egy éve is már kb. így tudott beszélni), kezd hosszú lenni a NEM korszak. Január 26.-án betölti a 3. életévét, remélem egyik napról a másikra vége szakad ennek. Mert bizony ha elvesszük tőle a hisztit és az ellenkezést, ő egy csodálatos kisfiú. Kövezkezik a jóság-rész:

Már október eleje óta próbálkoztam a bilire szoktatással, sajnos sikertelenül. Viszont pisivel kapcsolatban egy nap konkrétan elhatároztam, hogy VÉGE a pelusnak. Elkezdtem levinni az iskolához is pelus nélkül, amikor mentünk Tomciért. Kb. egy hét kellett ahhoz, hogy a délutáni és az esti alváson kívül szobatiszta legyen. Ez is fantasztikusan gyorsan sikerült. Aztán egyik nap véletlenül elfelejtettem a délutáni alváskor ráadni a pelust. Száraz maradt. Már nem is kérte utána. Maradt a kaki. Ezt viszont semmiképpen sem akarta a bilibe végezni. Mondhattam bármit, maradt az "Anya, kakilnom kell, add vegyünk föl pelust!". Hetekig ez ment. Míg végül 2011 november 29.-én anyósommal el nem döntöttük, hogy amíg délután alszik Maty, addig elmegyünk bevásárolni karácsonyra. Ezért addig apósom vigyázta az álmát.

Pont abban a fázisban volt már napok óta, hogy se a pelusba, sem pedig a bilibe nem akart vécézni. Konkrétan blokkolta magát, 3 nap telt el 2 kaki között. A karácsonyi bevásárlás napján utolsó utunk a gyógyszertárnál ért véget direkt, hogy vegyek neki vazelin kúpot. Amint leparkoltunk a gyógyszertár előtt, apósom telefonált: "Matykó fölébredt az előbb, pisilni kéredzkedett ki (más ez is becsületére váljon, hogy ezért külön fölkel 2 és fél évesen), a vécé mellé hányt (ennyire volt tele szegény kis drága), majd kakilnia kellett. Én meg mondtam neki, hogy velem csak a vécébe tudsz, mert nem tudom hol tartja anya a palusokat (ez igaz is volt). Erre belekakilt a vécébe - nehezen persze, és utána mondta nekem "papi, nekem vissza kell mennem lefeküdni, de te is menj aludni a kanapéra!"

Ezzel el volt intézve a kakilás gondja. Persze kakilás előtt többször mondta a vécén ülve/nyögve, hogy "féjek a kakitól!", de mégis sikerült neki. November 29.-től fogva (bizony, a blog miatt fölírtam a naptárba is :))) az én kicsi fiam nagyfiú lett. Nagyon, de nagyon büszkék vagyünk rá!!!!!

Drága, angyali testvérek...

... 5 percig :P!!!!!!

Csokimiki nyalókázás közben

Ismét Rovoré

Ez alkalommal anyósomékkal voltunk a Rovoré parkban. Ez az a bizonyos park, ahová akármikor megy az ember, soha senki nincsen, mert alig ismeri valaki. Én is csak az óvodával fedeztem fel, és mutattam meg apának, aki szintén nem ismerte, pedig itt született :).

Zselé

Íme ez is eljött: kisfiam zselézni akarja a haját. Nála ez nagy lépés, hiszen utálja az ilyesmit. Biztosan Ysaline, kis barátnője is közrejátszik ebben, minden nap az iskola kerítésénél vár minket reggel a 4 éves kishölgy, csak egy puszi erejéig, amíg elkíséri a nővérét az iskolába :)))).

Manga

Nem meséltem még az iskolán kívüli különórákról, amiken Tomi részt vesz. Az egyik a trambulin, amit néha szeret, néha nem. Ugrálni imád, figurákat csinálni kevésbé :). Nem hiszem, hogy jövőre folytatni szeretné :s. Ez úgymond az elejétől fogva bevált.

A másik különóra, amire jár, az a manga rajzolás. Ebbe véletlenül keveredett bele. A szeptembert a plasztik művészetek órával kezdte. Első óra szuper volt, a másodikon széndarabbal rajzoltak. Ő egy rácsot rajzolt, egy hirdető-táblát. Kérdeztem tőle, hogy mindenki ezt rajzolta-e, vagy esetleg olyan valamit kellett rajzolni, amit ott láttak a teremben. Tomci szerint mindenki virágot rajzolt, de ő nem tud. Én kicsit bepipultam, hogy elvileg egy tanárnak a tanítás a feladata, és az is, hogy növelje a tanítványa önbizalmát. Eleve nem volt kicsit sem szimpi a tanár, párom konkrétan tenyérbemászónak találta :D. Tomci pedig (és ez volt a fő indíték), már nem akart menni. Ezért kivettem őt onnan. Aki az adminisztációval foglalkozott ott, ő tanácsolta, hogy ha szeret rajzolni, akkor próbálja ki a mangát -persze, a pénzt nincsen nagyon kedvük visszaadni-. 

Gondoltam, hogy ez aztán vicces lesz, soha még nem hallott/olvasott mangát a fiam, nem is szereti az erőszakos filmeket. Még egy Pokémont sem látott. 

Ez viszont azonnal bejött, mert a tanárnő amellett, hogy a mangával kapcsolatos dolgokat is tanítja nekik, a különböző technikákat kínai tintával, hagyja Tomcit pl. vonatot rajzolni.

Szépeket rajzolnak, itt rajzolt életében először egy nem pálcika-lábú hapsit, farmeres volt :).

Íme a csoport által kiállított képek, írások előtt a kis fogatlan:

Másfél órás gyurmázás

Ennyit még soha nem gyurmáztunk egy huzamban: másfél órát gyúrtunk :). Ennek sok muffin és egy ilyen különleges 5 szemű űrlény lett az eredménye :).

Fogas kérdés

Október végén megérkezett hozzánk először a kisegér. Az iskolában esett ki Tomci első foga, alul, ahogyan a mellékelt ábra is mutatja :). Gondosan eltette egy zsepibe, a zsebébe, és utána büszkén mutogatta, hogy nem is kell szétnyitnia az állkapcsát, hogy szívószállal ihasson, a lyukon bőven befér :))))).

A fönti képen Mamiéknál őrültködnek, majonézes tonhalevés közben. Ez a kaja kivételesen mindkettejüknek a non plus ultra :P.

Tesók

Néha ilyenek is tudnak lenni :)

 Franciaorszagban szoktak jarkalni a gyerekek bonbonokat kéregetni Mindszentekkor. En nem tartom valami szupernek ezt az amerikai szokast, plane, hogy ma mar igazan nem megy unneplés szamba a bonbon evés. 

A tök elkészitésének hagyomanya viszont nem a tengeren tulrol jon, legalabbis, a radioban amit hallottam, ott csak annyit mondtak el, hogy azért pont a tok, mert az nagyon olcso volt régen, és ezzel lehetett "jatszani".

Ezért ezt a "hagyomanyt" szerettem volna én is bevezetni, plane mert lefoglalja oket egy kicsit, és addig sem érezzuk magunkat egyedul apa nélkul.

Ime a Reix csalad tok készitésének folyamata két hatalmas kopéval. A tok majdnem 7 kilos volt, de viszonylag jol elbirtunk vele.

A belsejét természetesen félretettem, és lefagyasztottam, igy majd ha hazajon apa, egy nagyon fincsi toklevesben lehet majd része, amit kivételesen mindkét kisfiam szeret. :)

Apa most éppen Romaniaban van, Szatmarnémediben, és nagyon de nagyon hianyzik nekunk. Csutortokon jon haza, de mar masfél hete elment, ezért ilyen hosszu nélkule :s.

Hellbrunn

Ahogy ígértem, íme a Hellbrunni sorozat. Busszal a szálláshelyünkről rettentő hamar odaértünk, és mondanom kell, hogy kihagyhatatlan. Ha valamelyikőtök a közelbe téved, egyszerűen egy kötelező látnivaló Hellbrunn kastélya.

Hihetetlennek tartottam azt, hogy a mai világban még meg tudnak lepni egyszerű dolgokkal, de mondhatom bátran, itt egyszerűen visszarepülünk az időbe, és csak emelhetjük a kalapunkat, hogy akkoriban ilyesmiket találtak ki.

Kiszámíthatatlan helyekről tört elő a víz, amit csoportvezetőnk indított el, és nem volt szívbajos, mindenki kapott belőle :))).

A -számunkra- nem elég hosszú sétánk után a hatalmas kastélykertben még egy jó nagy játszóra is rábukkantunk, ami természetesen osztatlan sikert aratott :))).

Persze mondanom sem kell, senkit nem kellett ringatni este a szállóba érve.

Még egy utolsó reklám. Szállóhelyünk a Hotel Turnerwirt volt, nagyon tiszta, nagyon közel a központhoz. A busz az épület előtt áll meg. Ez volt az egyetlen szempont, amit nem érdeklődtem meg a foglaláskor, és ami zavart minket egy picit: ablakunk az 1. emeleten volt, és az utcára nézett. Mivel 85 fok volt este is, ezért nyitott ablaknál aludtunk...ahogyan tudtunk :s.

Különben nagyon kellemes kis hely, kertjében nagy nyúlketrec is van, lehet nekik enni adni, néhány működőképes gokart, és még egy kis patakocska is folydogál.

Egy szó mint száz, nem felejtjük el Salzburgot!!!

Salzburg

11 éve eloszor mentunk el "nyaralni" 2 napra egy "koztes" orszagba. Ugy dontottunk, hogy a két szép magyarorszagi hetunk utan, és miutan lezavartuk a kicsit agyilag faraszto turistavezetést a franciakkal, megérdemlunk egy pici pihenést, és foleg azt, hogy ne menjunk haza 1300km-t egy huzamban egy nap alatt két gyerekkel, hulla faradtan.

Errol a kis kiruccanasunkrol szol ez a sorozat, pontosabban a varosnézésrol. Egy kovetkezo sorozatot fogok késziteni a csodalatos és meglepo Hellbrunn kastélyrol, amelybe feltétlenul szerettem volna ellatogatni, hiszen Sissi vadasz kastélya volt valaha.

Első osztály első nap

 Íme Tomci szobája a galéria ággyal. Sajnos amikor imádott svéd bútorboltomban voltunk az ágyért, nem volt raktáron a hozzá való íróasztal. Az elsőben úgysem számítottam túl sok házi feladatra :).

Ilyen mosolygósan indult el a kis drága nagyszeműm az iskolázottság rögös útján. Biztosan izgult, de nem mutatta, és nem is annyira volt betojva, mint én. 

Nekem nagy csalódás volt, hiszen otthon kész ceremónia az elsősök érkezése, bemutatják a szülőknek is a tanárokat, a szülők is bemennek első nap a gyerekekkel (az én időmben még így volt), és elmagyarázzák neki, hogyan zajlik az iskolai élet.

Itt elkíséred a kicsit (mert igenis 6 évesen még kicsi, bármennyire is nagynak szeretnénk őket föltűntetni), aki most jött az oviból, ahol egész nap játszott, és beengeded a kapun. Első nap még segíthetsz neki megkeresni a nevét az udvari oszlopon, ahol majd egyedül fog várakozni az osztálytársaira, de aztán már csak a kapuig kísérheted.

Ő pedig a következő pár héten minden nap csak bement a kapun, és a becsöngetésig rótta-rótta a hatalmas köröket az iskola udvarán. Sajnos most sincsen túl sok barátja, pedig rengeteget ismer már az ovi miatt, hiszen itt minden évben keverik a gyerekeket évfolymon belül. Barátnői vannak szép számmal, és 2 szerelmetes barátnője is van, de ő nem igazán foglalkozik velük. :))))

Múltkor mentem Tomcsiért az iskolába, amikor az egyik szerelmetes batátnője, aki még ovis (4 éves és már egy éve tart a románca), jött anyukájával a nővéréért szintén. Matykóval állunk a bejáratnál, a kislány a nyakamba ugrott, én persze kérdeztem tőle, hogy van, milyen volt az ovi, stb., hát jó anyóshoz híven megtettem amit illik. Utána mondtam Matykónak, hogy látod, ő Tomtom kis barátnője, de téged is nagyon szeret, stb. Erre a kislány megszólalt: "Én nem a kis barátnője vagyok. Hanem a szerelme!" :)))))))

Nyár, ősz, és majdnem tél

Íme az első - nem teljes- nyárról készült sorozat.

Egy hétre vittük haza a francia rokonokat Budapestre, Mattéo keresztelője alkalmából. Összességében nagyon jól sikerült, minden megpróbáltatás ellenére. Imádták Budapestet, Esztergomot, és már a hazaúton mondogatták egymásnak, hogy ide bizony vissza fognak jönni.

A keresztelőröl természetesen külön sorozat fog készülni, amint megtalálom a képeket :P.

Kicsit belemélyedve:
Voltunk a Nemzeti Színháznál, a Hősök terén, a Vásárcsarnokban, Esztergomban, a Lukács fürdőben, a János hegyen libegővel, a Várnál fönt, természetesen a Halászbástyánál is, Ráday utcában enni, és egy kis nagyvárosi levegőt szívni. Nem volt egyszerű született kisvárosi embereket mozgatni a metrón, felültetni őket a libegőre, sem megtaláltatni velük néha az utca végét, de megérte, szép emlékekkel tértek haza.

Morzna fesztivál

Úszás után egy párom részéről távoli rokon anyukával, és szintén 2 és 6 éves gyermekeivel Morzine-ba (ha kattintotok, akkor a francia lefordított wiki-s oldalt kapjátok, elég béna, de mégis valami) vettük az irányt.
3 napos Elf-fesztivál van, egy pici Elf-faluval, animációkkal, műhelyekkel. Nagyon szupi kis találmány, már tavaly is részt vettünk, akkor is nagyon élvezték a gyerekek :). Most kajálással keztük, hiszen ebédidőben értünk oda. Mint mindenhol Franciaországban, 12 és 14 óra között megáll a világ, és mindenki ebédel, minden bezár a nagyobb áruházakon kívül. Még a fesztivál is megáll...
Így elég lassan melegedett be a dolog. Egy kis tányérforgatással kezdték a gyerekek, aztán diabolóztak, előadást néztek, arcfestésen volt a kislány, stb. Minden egyes műhelyben, amit kipróbáltak, kaptak egy-egy Magic-ot, ami az Elf-falu érdemérme. Amikor 6 összegyűlik, akkor megkaphatja az Elf-diplomát.

Saját kitöltésű Papirusz Igazolvány

Ez nekem nagyon tetszett, ezért megosztom veletek

Ez pedig egy különlegesség: az Elf asszony egy olyan pici furulyán játszik, mint egy fogpiszkáló

Úszás egyveleg 2 napról

Egy szó mint száz, büszke vagyok a kisfiamra, mint mindig. Mindent megpróbál rendesen megcsinálni, még akkor is, ha majd odafagy :). Haladnak a dolgokkal, a 25m-es medencében 20-ig elúszik. Kicsit csalódtam, mert azt hittem, hogy a kacsáknál már tanulják a különböző úszásformákat, de csak a láb-részét vették a dolgoknak, azaz a mellúszás és a gyorsúszás lábmunkáját. De sebaj, ha holnap minden jól megy a teszten, akkor jövőre már a delfin csoportban folytatja a tanulást. Az én részemről a legfontosabbat elérte: nem fullad meg, le tud menni a víz alá gond nélkül, és már úszik is...

Maga a sportág nem a kedvence, érzem én, így nem erőltetem. Már várom a szeptembert, hiszen beirattam trambulinra az ő kérésére :).

Hétvégénk

Szombaton délelőtt úszás volt ismét. Kivételesen Apa is láthatta a kisfiát, és természetesen nagyon büszke volt rá. Na persze Tomtom is büszkén mutogatta amit csak tudott :).

Aztán persze haza mentünk, és nem csináltunk semmit egészen délutánig. El szerettünk volna menni megnézni egy hüllő kiállítást, de Apa a sok utazás után nagyon fáradt volt, és tudtuk jól, hogy este csak mi 4-en le fogunk menni vacsorázni, hogy megünnepeljük a 9. házassági évfordulónkat :). A gyerekeknek - főleg Tomcinak - ez meglepi volt. Amikor már úton voltunk, akkor mondtam el neki, és nagyon örült, ez az egyik kedvenc kaja helye. Indián témájú, meg minden dekó arra utal, és mindig van indián fejdísz is ajándékba. Persze azért is szereti, mert ritkán megyünk, és az mindig ünnep.
Jót ettünk, ici-picit ittunk is, de csak a kaja előtt, nálunk 0.5g az alkohol határ, hát, kb. egy pohár sör még ok.
Nagyon lassú volt a kiszolgálás, így este 10-kor kerültek ágyba teljesen kiütve :).
Jövőre nagy bulit csapunk a 10.re!!!!! :)

Vasárnap anyósomék hívtak meg minket egy sajtfondüre, ami jól elfért a 11 fok mellé. Ilyenkor mindenki barbecue-zik, salátázik július közepén általában, sajtföndü a téli napok kajája :))))))!!!
Utána Tomci kikönyörögte, hogy menjenek el a már pár napja emlegetett furdancsért Papi garázsához.
Ehhez csak annyi az adalék anyag, hogy anyósék ugyanabban a városban laknak, mint ahol egy nagy lakókocsit is bérelnek egy kempingben 6 hónapig egy évben. Magyarul 6 hónapig kempingeznek, 6 hónapig a házban vannak de városon belül.
És ezért kellett elmenni a furdancsért(kézifúró) a házba.
Csak annyit barkácsolt, hogy vízhólyagos lett az ujja tőle.

Íme a dédnagypapa furdancsa, ha ismeritek Jethro Gibbst az NCIS-ből, akkor értitek miért ő jutott az eszembe

Anya, ez nem baj, ugye? Ez HŰTŐCELLUX!!!
:)))))

Nagyon belefeledkezve...

Eredmény

Apa is segít, ez rozsdásabb furdancs, ehhez erős kéz kell

Végre apával ügyködhetek

Gondoljátok, hogy van esély Hollywood-ra???
(hiszti-jelenet)


2 mp-el később

Genfi kiruccanás

Tényleg csak ruccanásnak nevezném, hiszen nincsen messze, és csak pár óráig tartott. Céllal mentünk anyósomékkal a Zikeába, hogy megvegyük Tomtom "nagyfiús" ágyát, azt a mindenki által ismert mezzaninosat, az íróasztallal alatta. Így a nyár végén-ősszel Tomtom a magas ágyba kerül, Matykót pedig kezdhetem átszoktatni Tomci emelt ágyába. Ez utóbbi kb. 130cm magasságban van, így jó előre meg kell szoktassam a kicsit ehhez.

Már tudja, és minden nap büszkén mondja is, amikor "ágyasat" játszanak Tomtommal, hogy "ez az én ágyam lesz". Ne ijedjen meg senki, az ágyas játék annyi, hogy fölmennek mindketten, egyik az egyik végébe fekszik az ágynak, a másik a másik végébe, és úgy csinálnak, mintha aludnának...

Végülis a bútoráruházban nem volt, csak félig szerencsénk. Az ágy megvolt, de már az íróasztalból nem volt több. Kinéztem egy mini dohányzóasztalt, az sem volt. Anyósék szerettek volna egy bútort, az sem volt már... Tehát SAJNOS nemsokára vissza kell majd menni...

Amúgy nem volt semmi gond a fiúkkal, Tomci sokat segített tolni a bevásárlókocsit, Matyó pedig szokás szerint bealudt kicsivel a kasszához való érkezés előtt :).

Kb. 4 x voltam már egyedül GPS nélkül itt, soha nem volt semmi gond. Odafelé most sem. Visszafelé, a parkolóvól sikerült megtalálnom azt a kijáratot, amit még soha, így tök ideges lettem, abszolút nem ismertem föl ahol voltunk, pedig azért Genf nem egy metropolisz. Próbáltam lejutni a tóig, hiszen ha a lejtős úton lefelé mész, mindenképpen oda jukadsz. Sajnos az egyirányú utcák és jobbra-balra befordulni tilos táblák túljártak az eszemen...
Föladtam, és előre engedtem apósomat. Végül sikerült megtalálnia. Hogy ezek a svájciak milyen ökör neveket tudnak találni az utaknak....

Természetesen oda is és vissza is zuhogott az eső. Hazaérve viszont ez a gyönyörű táj fogadott az ablakból:

Ilyet még sosem láttam: egy egész szivárvány (tudom, halovány, de akkor is az, ami) egyik fele

Ez már sötétebb, jobban lászik, a hegyekben még mindig ítéletidő van... (másik fele)

Ma délután

Úszás - 3. nap

Július 18. délután és másnap délelőtt

Tegnap délelőtt egy kicsit lecsendesedett a szél, de még mindig nem volt banánrepesztő hőség, hosszúujjú dukált, de aztért kimerészkedtünk.

Amphiont vettük célba, mert Tomtom krétázni akart. Itthon az egész parkoló betonból van, de a konkrétan utcagyerek viselkedésű utcagyerekek is mindig lent vannak, ezért inább autózunk 10 percet. Meg aztán a tóparton szebb is minden, és még játszó is van.

Első volt a krétázás, amit nagyon szeretnek:

Tomtom mindig innovál: Újszerű ugróiskola nagyotugróhiperaktívoknak :)

Már ez is kipipa, tegnap kb. 20x

Mattéo: -Mit kérsz Tomika? Tomtom: - Egy expresszót. M:- T-Rex expesszt???

Nagy beszélgetésbe merülve... aki hallja, csak néz, hol ez egyik hol a másik nyelven jön rájuk :P

Ma reggel 11 fokra ébredtünk, kisfiam igen szerencsés, mindig kifogja. De ma mindent kicseleztünk, az esőt és a hideget is, 4 réteg ruhát vett föl, és ez sem volt sok :s.
Ma reggeli beszélgetésünk:

Tomtom: - De miért kell minden nap úszásra menni?
Anya: - Megértem, hogy nincsen kedved a hidegbe menni, de amúgy sem minden nap megyünk. Ezen a héten még 3x, és jövő héten 5x, aztán vége is van.
T: - Hát ezt elég borzasztóan hangzik!

Az a nagy említésre méltó esemény történt, hogy a 1,5m-es víz fenekére ledobott az oktató karikát, és Tomtom leúszott érte, és föl is hozta. Nagyon büszke volt magára, amikor vége volt a leckének, nálam persze nem lehetett jobban :).

Csak ennyire volt hideg, amennyire az oktató föl van öltözve :(

Becsobban

És elúszik a víz alatt...

Amíg valaki felöltözve vigyorog, mint a tejbetök :D