Brownie készítés előtt al-séf öltözékben :)
Nos akkor kezdjük a rosszaságokkal, hogy jó szájízzel fejezzük be a róla szóló részt.
Az is egy kis gond, hogy túl okos. Az is, hogy második, és hogy ezt a kettőt kombinálja. Azaz nézi/látja/megfigyeli a testvérét, és okosan kihasználja, hogy azt, amit a bátyusnak szabad, azt igenis neki is legyen szabad. Állandó figyelmet igényel (tegnap előtt a bézs színű falra vastag fekete filccel másfél méteres csíkot húzott, illetve mellé biggyesztett egy 20cm átmérőjű körtét; valamint tegnap rásétált a laptopomra-> nem, nem éppen manikűröztem, vagy regényt olvastam :P), és nem igazán tart a szankcióktól. Ha azt mondjuk neki, hogy ne csináld ezt vagy azt, mert megtudja a Télapó, akkor mindig valami olyasmit válaszol: "Majd kiveszem az ajándékot a szánkóból!", vagy pl. a krampusz is elkíséri a Télapót, akkor "majd elmegyek tőle". Mindezek így hallva/olvasva először viccesnek hangzik, de miután már ez lassan egy éve tart (igen, egy éve is már kb. így tudott beszélni), kezd hosszú lenni a NEM korszak. Január 26.-án betölti a 3. életévét, remélem egyik napról a másikra vége szakad ennek. Mert bizony ha elvesszük tőle a hisztit és az ellenkezést, ő egy csodálatos kisfiú. Kövezkezik a jóság-rész:
Már október eleje óta próbálkoztam a bilire szoktatással, sajnos sikertelenül. Viszont pisivel kapcsolatban egy nap konkrétan elhatároztam, hogy VÉGE a pelusnak. Elkezdtem levinni az iskolához is pelus nélkül, amikor mentünk Tomciért. Kb. egy hét kellett ahhoz, hogy a délutáni és az esti alváson kívül szobatiszta legyen. Ez is fantasztikusan gyorsan sikerült. Aztán egyik nap véletlenül elfelejtettem a délutáni alváskor ráadni a pelust. Száraz maradt. Már nem is kérte utána. Maradt a kaki. Ezt viszont semmiképpen sem akarta a bilibe végezni. Mondhattam bármit, maradt az "Anya, kakilnom kell, add vegyünk föl pelust!". Hetekig ez ment. Míg végül 2011 november 29.-én anyósommal el nem döntöttük, hogy amíg délután alszik Maty, addig elmegyünk bevásárolni karácsonyra. Ezért addig apósom vigyázta az álmát.
Pont abban a fázisban volt már napok óta, hogy se a pelusba, sem pedig a bilibe nem akart vécézni. Konkrétan blokkolta magát, 3 nap telt el 2 kaki között. A karácsonyi bevásárlás napján utolsó utunk a gyógyszertárnál ért véget direkt, hogy vegyek neki vazelin kúpot. Amint leparkoltunk a gyógyszertár előtt, apósom telefonált: "Matykó fölébredt az előbb, pisilni kéredzkedett ki (más ez is becsületére váljon, hogy ezért külön fölkel 2 és fél évesen), a vécé mellé hányt (ennyire volt tele szegény kis drága), majd kakilnia kellett. Én meg mondtam neki, hogy velem csak a vécébe tudsz, mert nem tudom hol tartja anya a palusokat (ez igaz is volt). Erre belekakilt a vécébe - nehezen persze, és utána mondta nekem "papi, nekem vissza kell mennem lefeküdni, de te is menj aludni a kanapéra!"
Ezzel el volt intézve a kakilás gondja. Persze kakilás előtt többször mondta a vécén ülve/nyögve, hogy "féjek a kakitól!", de mégis sikerült neki. November 29.-től fogva (bizony, a blog miatt fölírtam a naptárba is :))) az én kicsi fiam nagyfiú lett. Nagyon, de nagyon büszkék vagyünk rá!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése