Bizony, elkezdodott. Es meg kell hagyni, nem panaszkodom, bizony jo lesz nem fol-lemaszni 4x a 4 emeletet naponta egy magat cipelteto -sokszor bombolo- nemkorszakossal. :))))))
Félre téve a viccet, neki sem lehet egyszeru, allandoan le-felmaszni "ugymond" a semmiért, hiszen "csak" a teso jon haza. :p
A hegyekben természetesen havazott, innen lentrol (450m) lehetett latni az 1000-2000m-es magassagu hegyeket, ahogyan a ho omlott rajuk. Allitolag a hétévégén hozzank is megérkezik, majd meglatjuk mi lesz ebbol.
Megemlitendo tény, hogy Matyikam kezd kilabalni a nemkorszakbol. Es mondhatom a dac nélkul egy igazi foldre szallt angyal, csuda jo kisfiu. :) Mostanaban egyre tobbet hallani "jo, anya". Hirtelen ezt nem is igen tudom lereagalni, persze egy olelés és egy puszi megoldja a szo-gondokat.
Egy dolog az, ami még mindig kicsit félelemmel tolt el, ez a két teso kozotti kapcsolat. Kifejezetten Tom és Jerry jut eszembe roluk. Sokszor a kicsi provokal, addig, amig siras nem lesz belole. Amikor pedig nem a kicsi, akkor természetesen a nagy. Néha sikerul eljatszaniuk csondben, de akkor surun megyek rajuk pillantani, hiszen baromi fura, hogy nincsen nyivakolas :).
A gyerek-pszichologus szerint ez nemsokara el fog mulni, amit szibol remélek, és még ha kicsit tulzas is amit szeretnék (egy szuper teso-kapcsolatot), egy elfogadhatoval is megelégednék, személyes testvér kapcsolati tapaszatlataim miatt. Még a rossz is jobb, mint a kozombos. Mert azon lehet javitani bocsanatkéréssel, kibeszéléssel, stb. Tehat mélyen a szivemben mindig vagyom arra, hogy nem csak tesok, de jobaratok is legyenek egyszer, remélem szivbol, hogy sikerul, mi mindent megteszunk ezért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése