Íme Tomci szobája a galéria ággyal. Sajnos amikor imádott svéd bútorboltomban voltunk az ágyért, nem volt raktáron a hozzá való íróasztal. Az elsőben úgysem számítottam túl sok házi feladatra :).
Ilyen mosolygósan indult el a kis drága nagyszeműm az iskolázottság rögös útján. Biztosan izgult, de nem mutatta, és nem is annyira volt betojva, mint én.
Nekem nagy csalódás volt, hiszen otthon kész ceremónia az elsősök érkezése, bemutatják a szülőknek is a tanárokat, a szülők is bemennek első nap a gyerekekkel (az én időmben még így volt), és elmagyarázzák neki, hogyan zajlik az iskolai élet.
Itt elkíséred a kicsit (mert igenis 6 évesen még kicsi, bármennyire is nagynak szeretnénk őket föltűntetni), aki most jött az oviból, ahol egész nap játszott, és beengeded a kapun. Első nap még segíthetsz neki megkeresni a nevét az udvari oszlopon, ahol majd egyedül fog várakozni az osztálytársaira, de aztán már csak a kapuig kísérheted.
Ő pedig a következő pár héten minden nap csak bement a kapun, és a becsöngetésig rótta-rótta a hatalmas köröket az iskola udvarán. Sajnos most sincsen túl sok barátja, pedig rengeteget ismer már az ovi miatt, hiszen itt minden évben keverik a gyerekeket évfolymon belül. Barátnői vannak szép számmal, és 2 szerelmetes barátnője is van, de ő nem igazán foglalkozik velük. :))))
Múltkor mentem Tomcsiért az iskolába, amikor az egyik szerelmetes batátnője, aki még ovis (4 éves és már egy éve tart a románca), jött anyukájával a nővéréért szintén. Matykóval állunk a bejáratnál, a kislány a nyakamba ugrott, én persze kérdeztem tőle, hogy van, milyen volt az ovi, stb., hát jó anyóshoz híven megtettem amit illik. Utána mondtam Matykónak, hogy látod, ő Tomtom kis barátnője, de téged is nagyon szeret, stb. Erre a kislány megszólalt: "Én nem a kis barátnője vagyok. Hanem a szerelme!" :)))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése