Mult héten nem igazan volt idom ideulni a gép elé, és leirni azt a tomérdek fontos dolgot, ami tortént Tomikaval illetve velunk.
Miért ez a bejegyzés neve? Eloszor is szo szerint értendo. Mult héten hétvégén, pontosabban majus 11.-én elhataroztuk, hogy megmasszuk (Tomtommal eloszor) a Hermones hegyet. Ez kb. 1000m-en van, de elég sokaig el lehet menni autoval. A tényleges hegymaszas (elég meredeken) 1-1 1/2 ora. Jol felszerelkeztunk, vittunk sok elemozsiat is, majd ott fonn megebédelunk. Természetesen Tomtom hordozoja sem maradt ki a cuccok kozul, hiszen biztosak voltunk benne, hogy max. 20 perc utan megunja a lejtot (még o is, aki allandoan futna), és igy majd apa cipeli ot.
Nagyot tévedtuk. Még annak ellenére is, hogy az elején valoban folfelé futott a hegyre. Nem gyoztuk neki mondani, Tomikam, ne szaladj, mert hamar elfogsz faradni, nem, o akkor is eroltetett menetben megallas nélkul caplatott. De legalabbis a mi iramunkban jott folfelé.
Hozza kell tennem, hogy ez az utvonal ez zarandok ut, ami egészen a hegy tetején lévo kapolnaig vezet fol. Sok ko-kereszt van az ut mentén végig. Ahanyszor meglatta, kiabalt: "Még egy Jézuska!" Es odaszaladt hozza.
Magunk sem mertuk elhinni, hogy mar fonn vagyunk.
Az én nagyfiam, aki még nincs 3 éves, 3/4(!) ora alatt megmaszta a Hermone hegyet. Lehet, hogy egyszer tényleg elvisz engem az Everestre???
A mérfoldkovek masik jelentése inkabb elméleti. Kisfiam elérkezett egy ujabb mérfoldkohoz: OVODAS lesz. Szamomra ez még ma is hihetetlen, és ott legbelul egyszeruen nem AKAROM, hogy az legyen. Hogy bekeruljon a neveletlen, csunyan beszélo 3 évesek kozé, akik akar tetszik-akar nem akar testileg, akar lelkileg biztosan bantani fogjak. Nem akarom, hogy olyan rossz élményei legyenek az ovival és inkabb az iskolaval kapcsolatban, mint nekem. Csalodni a baratokban, stb.
Es persze ilyenkor azt mondom koravén fejjel, hogy sajnos ilyen a vilag. O ugynazt fogja megélni ott kicsiben, mint mi felnottek nagyban. Aztan persze lehet, hogy nagyon fogja szeretni, és végre meg fogja védeni magat. Szeretném. Hogy ne hagyja magat.
De az anyuka akkor sem akarja elengedni. Nem akarok varni arra, hogy "most ugy megpuszilnam", de még nincs vége az ovinak.
Pedig csak délelott van ovi. Még ebédelni is hazajon, HOZZAM. fél 9-tol fél 12-ig.
Miért szalad ennyire az ido???
Miért ez a bejegyzés neve? Eloszor is szo szerint értendo. Mult héten hétvégén, pontosabban majus 11.-én elhataroztuk, hogy megmasszuk (Tomtommal eloszor) a Hermones hegyet. Ez kb. 1000m-en van, de elég sokaig el lehet menni autoval. A tényleges hegymaszas (elég meredeken) 1-1 1/2 ora. Jol felszerelkeztunk, vittunk sok elemozsiat is, majd ott fonn megebédelunk. Természetesen Tomtom hordozoja sem maradt ki a cuccok kozul, hiszen biztosak voltunk benne, hogy max. 20 perc utan megunja a lejtot (még o is, aki allandoan futna), és igy majd apa cipeli ot.
Nagyot tévedtuk. Még annak ellenére is, hogy az elején valoban folfelé futott a hegyre. Nem gyoztuk neki mondani, Tomikam, ne szaladj, mert hamar elfogsz faradni, nem, o akkor is eroltetett menetben megallas nélkul caplatott. De legalabbis a mi iramunkban jott folfelé.
Hozza kell tennem, hogy ez az utvonal ez zarandok ut, ami egészen a hegy tetején lévo kapolnaig vezet fol. Sok ko-kereszt van az ut mentén végig. Ahanyszor meglatta, kiabalt: "Még egy Jézuska!" Es odaszaladt hozza.
Magunk sem mertuk elhinni, hogy mar fonn vagyunk.
Az én nagyfiam, aki még nincs 3 éves, 3/4(!) ora alatt megmaszta a Hermone hegyet. Lehet, hogy egyszer tényleg elvisz engem az Everestre???
Es persze ilyenkor azt mondom koravén fejjel, hogy sajnos ilyen a vilag. O ugynazt fogja megélni ott kicsiben, mint mi felnottek nagyban. Aztan persze lehet, hogy nagyon fogja szeretni, és végre meg fogja védeni magat. Szeretném. Hogy ne hagyja magat.
De az anyuka akkor sem akarja elengedni. Nem akarok varni arra, hogy "most ugy megpuszilnam", de még nincs vége az ovinak.
Pedig csak délelott van ovi. Még ebédelni is hazajon, HOZZAM. fél 9-tol fél 12-ig.
Miért szalad ennyire az ido???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése