Az alkoholba menekul mindenki, a Tomika koru kisfiuk kovetik szo nélkul az apjukat kocsmarol kocsmara, mikozben ok a szorpuket kortyoljak. Falvak, ahol deszkakbol takolnak maguknak ossze az emberek valami haz-szeruséget. Orulet. Edesapam kollégaja ott szuletett, ebben a varosban, o pedig azt mondja, hogy amit ott latott, az még szinvonalas, bezzeg ami az Ural hegység utan van, az mar a nyomor.
Erre csak azt tudom mondani, hogy istenem, milyen szerencsések is vagyunk, hogy futott a lakasunk, kulon szobakban alhatunk, még autonk is van, viz folyik a csapbol, teli a huto, és még a kisfiam szobaja is dugig van jatékkal. Ja, igen, és még dolgozunk is, mert van munka.
Nem pedig miniszoknyaban az utcan sétalgatva kell kenyérre valot keresnem, mint ott altalaban a lanyoknak (!).
Az mar csak egy plussz, hogy mindezt leirhatom, mert ez azt jelenti, hogy még szamitogépunk és internetunk is van...
Valami még kiaradt: lassan 7. éve boldogok vagyunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése