A nagy elbeszélések kozepette kimaradt egy fontos esemény: megkopaszitottuk Tomikat :). Na persze ez az egész nem volt olyan egyszeru, mint ahogyan azt én leirom, sot. Az ugy kezdodik mindig, hogy "Tomika, ne sirj!". Ez apa jelmondata, hiszen olyan kevésszer latja sajnos, igy utalja sirni latni. Tomika viszont nem most jott le a falvédorol, igy kihasznalja, hogy végre sajnalja valaki, és elkezd sirni (hatha megussza a hajnyirast). Innentol kezdve jon az ordogi kor. Minél jobban hallja, hogy "Tomika ne sirj!", annal jobban sir. Minél inkabb sir, annal jobban kapkodja a levegot. Minél inkabb kapkodja a levegot, annal inkabb bekapja a szallingozo még a pokhalonal is finomabb és vékonyabb hajszalakat. Végul pedig minél inkabb tele van a szaja hajjal, annal jobban sir.
De végul mégis sikerul, mert ha mar egyszer az ember 3mm-es hosszra elkezdi vagni a gyerkoc hajat, akkor onnan mar nincsen visszaut...
De buszke ra, és mondja "Nézd, milyen szép lett a hajam, de én nem akarom, hogy anya meg apa levagja a hajam!".
Azért buszke is lehet ra, ime a nyarra valo zabalnivalo eredmény:
Igy sétaltunk ma délelott a sikloig. Persze szigoruan hatizsakban :). Utana sikloval le a toparti jatszotérre. 3/4 ora kalozkodas, hiszen o a nagy Jack Sparrow (Karib tenger kalozai) kapitany, én pedig megtiszteltetésnek vehetem a kalozlany szerepét.
Visszafelé még magalltunk a szokokutat megcsodalni, mert nagyon magasba spriccel, és irany haza, mert délutanos vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése