Tom & Mat

Tom & Mat

2011. július 28., csütörtök

Morzna fesztivál

Úszás után egy párom részéről távoli rokon anyukával, és szintén 2 és 6 éves gyermekeivel Morzine-ba (ha kattintotok, akkor a francia lefordított wiki-s oldalt kapjátok, elég béna, de mégis valami) vettük az irányt.
3 napos Elf-fesztivál van, egy pici Elf-faluval, animációkkal, műhelyekkel. Nagyon szupi kis találmány, már tavaly is részt vettünk, akkor is nagyon élvezték a gyerekek :). Most kajálással keztük, hiszen ebédidőben értünk oda. Mint mindenhol Franciaországban, 12 és 14 óra között megáll a világ, és mindenki ebédel, minden bezár a nagyobb áruházakon kívül. Még a fesztivál is megáll...
Így elég lassan melegedett be a dolog. Egy kis tányérforgatással kezdték a gyerekek, aztán diabolóztak, előadást néztek, arcfestésen volt a kislány, stb. Minden egyes műhelyben, amit kipróbáltak, kaptak egy-egy Magic-ot, ami az Elf-falu érdemérme. Amikor 6 összegyűlik, akkor megkaphatja az Elf-diplomát.




Saját kitöltésű Papirusz Igazolvány


Ez nekem nagyon tetszett, ezért megosztom veletek



Ez pedig egy különlegesség: az Elf asszony egy olyan pici furulyán játszik, mint egy fogpiszkáló

Úszás egyveleg 2 napról




Egy szó mint száz, büszke vagyok a kisfiamra, mint mindig. Mindent megpróbál rendesen megcsinálni, még akkor is, ha majd odafagy :). Haladnak a dolgokkal, a 25m-es medencében 20-ig elúszik. Kicsit csalódtam, mert azt hittem, hogy a kacsáknál már tanulják a különböző úszásformákat, de csak a láb-részét vették a dolgoknak, azaz a mellúszás és a gyorsúszás lábmunkáját. De sebaj, ha holnap minden jól megy a teszten, akkor jövőre már a delfin csoportban folytatja a tanulást. Az én részemről a legfontosabbat elérte: nem fullad meg, le tud menni a víz alá gond nélkül, és már úszik is...
Maga a sportág nem a kedvence, érzem én, így nem erőltetem. Már várom a szeptembert, hiszen beirattam trambulinra az ő kérésére :).

2011. július 26., kedd

Hétvégénk

Szombaton délelőtt úszás volt ismét. Kivételesen Apa is láthatta a kisfiát, és természetesen nagyon büszke volt rá. Na persze Tomtom is büszkén mutogatta amit csak tudott :).
Aztán persze haza mentünk, és nem csináltunk semmit egészen délutánig. El szerettünk volna menni megnézni egy hüllő kiállítást, de Apa a sok utazás után nagyon fáradt volt, és tudtuk jól, hogy este csak mi 4-en le fogunk menni vacsorázni, hogy megünnepeljük a 9. házassági évfordulónkat :). A gyerekeknek - főleg Tomcinak - ez meglepi volt. Amikor már úton voltunk, akkor mondtam el neki, és nagyon örült, ez az egyik kedvenc kaja helye. Indián témájú, meg minden dekó arra utal, és mindig van indián fejdísz is ajándékba. Persze azért is szereti, mert ritkán megyünk, és az mindig ünnep.
Jót ettünk, ici-picit ittunk is, de csak a kaja előtt, nálunk 0.5g az alkohol határ, hát, kb. egy pohár sör még ok.
Nagyon lassú volt a kiszolgálás, így este 10-kor kerültek ágyba teljesen kiütve :).
Jövőre nagy bulit csapunk a 10.re!!!!! :)

Vasárnap anyósomék hívtak meg minket egy sajtfondüre, ami jól elfért a 11 fok mellé. Ilyenkor mindenki barbecue-zik, salátázik július közepén általában, sajtföndü a téli napok kajája :))))))!!!
Utána Tomci kikönyörögte, hogy menjenek el a már pár napja emlegetett furdancsért Papi garázsához.
Ehhez csak annyi az adalék anyag, hogy anyósék ugyanabban a városban laknak, mint ahol egy nagy lakókocsit is bérelnek egy kempingben 6 hónapig egy évben. Magyarul 6 hónapig kempingeznek, 6 hónapig a házban vannak de városon belül.
És ezért kellett elmenni a furdancsért(kézifúró) a házba.
Csak annyit barkácsolt, hogy vízhólyagos lett az ujja tőle.

Íme a dédnagypapa furdancsa, ha ismeritek Jethro Gibbst az NCIS-ből, akkor értitek miért ő jutott az eszembe

Anya, ez nem baj, ugye? Ez HŰTŐCELLUX!!!
:)))))

Nagyon belefeledkezve...

Eredmény

Apa is segít, ez rozsdásabb furdancs, ehhez erős kéz kell

Végre apával ügyködhetek

Gondoljátok, hogy van esély Hollywood-ra???
(hiszti-jelenet)


2 mp-el később

2011. július 21., csütörtök

Genfi kiruccanás

Tényleg csak ruccanásnak nevezném, hiszen nincsen messze, és csak pár óráig tartott. Céllal mentünk anyósomékkal a Zikeába, hogy megvegyük Tomtom "nagyfiús" ágyát, azt a mindenki által ismert mezzaninosat, az íróasztallal alatta. Így a nyár végén-ősszel Tomtom a magas ágyba kerül, Matykót pedig kezdhetem átszoktatni Tomci emelt ágyába. Ez utóbbi kb. 130cm magasságban van, így jó előre meg kell szoktassam a kicsit ehhez.
Már tudja, és minden nap büszkén mondja is, amikor "ágyasat" játszanak Tomtommal, hogy "ez az én ágyam lesz". Ne ijedjen meg senki, az ágyas játék annyi, hogy fölmennek mindketten, egyik az egyik végébe fekszik az ágynak, a másik a másik végébe, és úgy csinálnak, mintha aludnának...

Végülis a bútoráruházban nem volt, csak félig szerencsénk. Az ágy megvolt, de már az íróasztalból nem volt több. Kinéztem egy mini dohányzóasztalt, az sem volt. Anyósék szerettek volna egy bútort, az sem volt már... Tehát SAJNOS nemsokára vissza kell majd menni...

Amúgy nem volt semmi gond a fiúkkal, Tomci sokat segített tolni a bevásárlókocsit, Matyó pedig szokás szerint bealudt kicsivel a kasszához való érkezés előtt :).

Kb. 4 x voltam már egyedül GPS nélkül itt, soha nem volt semmi gond. Odafelé most sem. Visszafelé, a parkolóvól sikerült megtalálnom azt a kijáratot, amit még soha, így tök ideges lettem, abszolút nem ismertem föl ahol voltunk, pedig azért Genf nem egy metropolisz. Próbáltam lejutni a tóig, hiszen ha a lejtős úton lefelé mész, mindenképpen oda jukadsz. Sajnos az egyirányú utcák és jobbra-balra befordulni tilos táblák túljártak az eszemen...
Föladtam, és előre engedtem apósomat. Végül sikerült megtalálnia. Hogy ezek a svájciak milyen ökör neveket tudnak találni az utaknak....

Természetesen oda is és vissza is zuhogott az eső. Hazaérve viszont ez a gyönyörű táj fogadott az ablakból:

Ilyet még sosem láttam: egy egész szivárvány (tudom, halovány, de akkor is az, ami) egyik fele

Ez már sötétebb, jobban lászik, a hegyekben még mindig ítéletidő van... (másik fele)

2011. július 19., kedd

Július 18. délután és másnap délelőtt

Tegnap délelőtt egy kicsit lecsendesedett a szél, de még mindig nem volt banánrepesztő hőség, hosszúujjú dukált, de aztért kimerészkedtünk.
Amphiont vettük célba, mert Tomtom krétázni akart. Itthon az egész parkoló betonból van, de a konkrétan utcagyerek viselkedésű utcagyerekek is mindig lent vannak, ezért inább autózunk 10 percet. Meg aztán a tóparton szebb is minden, és még játszó is van.
Első volt a krétázás, amit nagyon szeretnek:


Tomtom mindig innovál: Újszerű ugróiskola nagyotugróhiperaktívoknak :)

Már ez is kipipa, tegnap kb. 20x

Mattéo: -Mit kérsz Tomika? Tomtom: - Egy expresszót. M:- T-Rex expesszt???

Nagy beszélgetésbe merülve... aki hallja, csak néz, hol ez egyik hol a másik nyelven jön rájuk :P

Ma reggel 11 fokra ébredtünk, kisfiam igen szerencsés, mindig kifogja. De ma mindent kicseleztünk, az esőt és a hideget is, 4 réteg ruhát vett föl, és ez sem volt sok :s.
Ma reggeli beszélgetésünk:
Tomtom: - De miért kell minden nap úszásra menni?
Anya: - Megértem, hogy nincsen kedved a hidegbe menni, de amúgy sem minden nap megyünk. Ezen a héten még 3x, és jövő héten 5x, aztán vége is van.
T: - Hát ezt elég borzasztóan hangzik!

Az a nagy említésre méltó esemény történt, hogy a 1,5m-es víz fenekére ledobott az oktató karikát, és Tomtom leúszott érte, és föl is hozta. Nagyon büszke volt magára, amikor vége volt a leckének, nálam persze nem lehetett jobban :).

Csak ennyire volt hideg, amennyire az oktató föl van öltözve :(

Becsobban

És elúszik a víz alatt...

Amíg valaki felöltözve vigyorog, mint a tejbetök :D