Kiállítás

Múlt héten ismét elkísértem Tomcit és a csoportját egy kiállításra, a városunkban. Thonon kisváros, így már meg sem lepődöm a kiállítás minőségén. Hála az égnek most nem is kellett különösebben foglalkoznom vele, mert külön fölkért az ovónő, hogy én csak fotózzak, nem kapok csoportot, mert dolgunk lesz a fényképekkel később.
A kiállítás: Egy hatalmas Gore felirat szobornak kiöntve fogadja az embert a bejáratnál, amelyről azt hinné az ember, hogy vérrel öntötték le. Kifejezetten ideális 3 és 5 éves korú gyerekek számára. Jobb oldalt két fénykép; az elsőn egy hapsi grimaszol, mint utóbb kiderült az utcán mindenki szeme láttára, amíg nem vált ki belőlük reakciót (már ez így képaláírásnak szuper) illetve a másik fotón ugyanez a hapsi alszik egy ágyban (képaláírás: szintén nyilvános helyen, altatókat vettem be, hogy tudjak aludni... a tárlatvezető hölgy a maga 21-22 évével meg is kérdezte a gyerekeket: Tudjátok mi az az altató?). Nos, no comment.
Inkább a nézelődés utáni játék volt ötletes és vicces a kicsiknek, mert saját testükkel kellett betűket formálniuk :).
Ime egy példa (a többi kisgyerek képének kitörlése természetesen direkt van, így biztosan sosem lesz gond a képek közlésével):

Csak úgy, helyzetjelentés

Tomikám oviban van, és egyelőre egy szuper nap áll mögöttünk. Mivel hazajöttek az alsószomszédaink - és talán emlékeztek, milyen konfliktusok voltak közöttünk - kezdtem mondani a gyerekeknek, hogy tilos a futás, stb. Ez utóbbit főként azért, mert mikor én még otthon éltem, szüleimnek is volt egy fölsőszomszédjuk, ahol 5-6 gyerek volt (van), és mondhatom, hogy érettségire készülni úgy, hogy egy elefántcsorda dobol fölötted, -legalábbis nekem- elég lehetetlen helyzet...
És kb. sikerült. Délelőtt kivettem Matykónak a lego-duplós dobozt, és imádta. Mikor pedig Tomikát hazahoztuk, együtt játszottak. Egészen az ebéd elkészültéig egyetlen hang és veszekedés nélkül :). Imádnivaló volt látni őket jól együtt lenni.

Matyikám nagyon szépen beszél. Mostmár pici mondatokban is: Jegó ejtöjött (Legó eltörött). Matika, Tomaka épííít. Tomaka obiba (Tomika oviban). Kánápé buik (Kanapé bújik-Elbújik a kanapé mögé kakilni). Utána megkérdeztem tőle, -kész vagy? Igán, pipi. (Még pisil :))))

Legózik, épít, csodálatosan eszik. Ez utóbbi ezt jelenti, hogy mindent. A brokkolin kívül. És nyersen is. Répát, babot, uborkát, csemege káposztát, paradicsomot, imádja a csokit is (mértékkel adok neki), és a nagy kedvenc mindkettőnél a jó nagy tejszínhab domb jó sok kakóval megszórva :).
Otthoni kihagyhatatlan kedvenc mindig a ZIZI és a PUFI. Itt egyik sincs... :(
Arra gondoltam, hogy bioboltban esetleg kölesgolyót találnék... majd meglátjuk.

Gyorsan eltelt...

... ez a két hét. Újra itthon vagyunk, és el sem hiszitek milyen örömmel tölt el ez a kicsi laptop, amit mégegyszer köszönök szüleimnek, hiszen magyar ékezetekkel írhatok. Imádom, egyet sem hagyok ki (ékezetet).
Most csak annyit, hogy jól vagyunk, Tomi és Matyi is túl van a bárányhimlőn hála az égnek :). Tomikám újra kezdte az ovit, ahol mégis lehet behelyezik az elsősök közé, mert nagyon unatkozik az oviban, de ez egy hosszabb történet, erről majd később írok.

A háttérképről csak annyit, hogy Harry Potter, mert egyszerűen feltétel nélküli rajongója vagyok, igen, 27 évesen, és mivel ezen a héten jön a mozikba, így egy kis kacsintás felé :).

Itthon

Első teljes napunk volt itthon. Az utazást most kihagynám részletezni, hiszen gondolhatja mindenki, hogy két kisgyerekkel mennyire is egyszerű...
Csak annyit említenék meg, hogy kissebbikem a Balaton fölött aludt el, azaz 20 percnyire a reptértől. Tomika végig türelmes volt a körülményekhez képest :).

Ma Nagypapa dolgozott, de mi nem igazán vágyódtunk el itthonról. Az idő sem volt valami szuper, egy szó mint száz nem sok mindent csináltunk. Játszogattunk a gyerekekkel, stb.
Egy nagyon fontos pillanata volt a napnak: Szüleimtől kaptam egy pici laptopot :))). Remélem most nem szeretnének nekem legalább szülinapomig semmit ajándékozni, hiszen ez egy hatalmas ajándék, amit még egyszer százszor köszönök nekik, hiszen ezzel nagyon megkönnyítik a dolgomat naplóírással kapcsolatban. Ugyanis otthon mindig ül valaki a gép előtt... Gyönyörű, bordó színű, nőies, picike, szuper. Férjem amikor neten beszéltünk jót nevetett, hogy "az elkényeztetett kislány hogy felvág". Bezony fel. És olyan jó!!!!! :)

Íme néhány fotó még otthonról, és már itthonról csak úgy:

Ez tök vicces volt: Tomika próbálta megölelni Matykót a fotóhoz... nem sikerült

Reggeli puszi Nagyusznak

Mindent csakis Nagyusszal

Indulas

Még 10 perc és indulunk a reptérre!!! Megyunk haza 2 hétre. Jupppiiiiiii!
Tomika elég jol viselkedik, de az tuti, hogy ha hazajovunk, még ha év kozben is kezdi el, de keresek neki valamilyen sportot!!!! ;)

Folytatodik...

Tomika ma hajnalban 5-kor atjott az agyamba... A bizonyiték, hogy o is agyal almaban is :s.
Aranyos volt. O nem rossz kisfiu. Csak tul sok energia van benne. Hiszen az ovodaban soha nincsen ra panasz.
Aztan délutanra megint folspannolta magat. De mostmar tudom, hogy mindig anykam tanacsat fogom alkalmazni, hogy olyankor nem figyelek ra, amikor ilyen ...

:(

Dilemma...
Ez az a nagy szo, ami most egyre kavarog a fejemben.
Tomika szofogadatlan. Legfoképpen akkor, amikor apa nincs itthon. Mintha engem buntetne azért, amiért apa elmegy. Mert rajta nem tudja kitolteni a duhét. Apa most Kinaban van, az észak-koreai hatarnal. Messze... 7 oraval van most ott késobb, igy beszélgetni is csak délben beszélhetunk vele. Tomika akkor is csak "orultkodik". Ugral a hatam mogott az agyon, passzirozza a kisoccsét, aki mar megszokta.
Aztan délutan ez a musor csak fokozodott, amikor sogornom eljott két nagyfiaval, akiket Tomci nagyon szeret. Csak nyuzza oket, ok mivel nagyok, hagyjak jobban, de mikor ok raszolnak, akkor sem hagyja abba.
Amikor sarokba allitom, akkor ugral, és rohogcsél. Es ezt olyan rossz latnom, mert én tudom, hogy o nem ilyen...
Meghallgattam édesanyam tanacsat, nem figyeltem ra. O szolt hozzam, én nem valaszoltam. Tobbszor is elmondta, hogy nem fog tobbet idétlenkedni (ezek az o szavai). Nem valaszoltam. Puszilgatta a kezem. Nem figyeltem ra.
Eljott a mese ideje, és én ideultem a gép elé. Okollel utotte a székem, hogy jojjek mesélni neki. Mar sirt. Es akkor hatrafordultam, és elkezdtem beszélni hozza. Gonoszul, azaz szamomra ugy. Jottek a "kinek képzeled magad, hogy nem tiszteled anyut?"; "ha felnott lennél, és igy utnéd a dolgokat okollel, akkor bezarnanak"; és persze utana: "amig ilyen leszel, nincs tobb szamitogépezés, nem johetsz az agyamra, nem mesélek neked, és nem jovok fol az agyadba egy olelésre". Végul pedig, mert ezt tényleg igy is érzem mindig: "biztosan szereted anyat bantani, hiszen ezzel az én szivem torik ketté, hogy miattad én most nem kaphatok esti olelést, és nem olvashatok neked mesét".
Kozben pedig hallgatom a "de szeretném, hogy folgyere", a még rosszabb "szeretlek nagyon", stb.-t és megszakad a szivem, hogy ossze-vissza két puszival kell kijonnom a szobabol...
Muszaj volt kiirnom magambol, hogy ne legyen bent, és hogy késobb o is elolvashassa mit miért csinaltam, és hogy minden egyes szo, ami elhagyta a szam, fajt nekem, talan még jobban, mint neki.
De nem kérek bocsanatot, mert TUDOM, hogy igy az én (mar most végtelenul értékes)kisfiam egyszer egy még annal is értékesebb felnott lesz, aki nem csak tiszteli a tobbi embert, de akit szintén tisztelni fognak azért amilyen.
Imadom ot (is), és hogy hol lennék most legszivesebben? Mellette az agyaban...

Egy altalanos esténk Tomcival, miutan lefektettem ocsit, és mar vacsiztunk:
Olvasunk. Kb. fél orat, ami vagy bontott, egy konyvet apa, egyet én olvasunk, vagy én kettot. Amig nagyi itt volt, addig 3 lett ebbol ;). Utana svajci vonat pontossaggal a mese utan jon a kaki. Bezony. Az én 5 éves nagyfiam egyedul velem hajlando megoszatni ezt a szent pillanatot, mikozben az o kis dolgait meséli nekem. Vicces kiskolok, és imadom a torténeteit hallgatni :)))).
Utana jon a ma mar egyedul torténo fogmosas. Végul pedig az agy. Ilyenkor én is folmaszok vele, és ugy kb. 10-15 percet még maradok vele. Beszélgetunk, odabujok hozza, vagy csak tovabbra is orultkodik, vagy éppen szerepjatékot jatszik, és ugy beszélget velem.
Most per pillanat a L'Ecso a nagy szam, felvaltva nézzuk egyszer magyarul, egyszer franciaul ;p.
Tehat tegnap Emil voltam, Remy egér nemtudomkije. Igen Emil, igazad van, stb.
Hat ilyen az én kisfiam, aki ma szomoruan aludt el...... :'(:'(:'(