Ujabb aranykopés

Gyogyszertarba mentunk, oda-vissza kettesben Tomtommal. Gyogyszertar zarva, sebaj.
A haz elott jatszott Tomtom kisbaratja, a kb. 5 éves Bastien. Ritka aranyos kisfiu, sot, nagyon ritka :). Parbeszéd Tomtom és Bastien kozott:

B: Lent maradhatsz Thomas, ha akarsz, jatszani!
Anya: Tudod Bastien, Tomtom még nem maradhat lent egyedul jatszani, de holnap délutan ha van kedved, lejovunk krétazni veled.
B: Rendben. (Elkezd kezet razni Tomtommal.) Akkor holnap talalkozunk!
T: (Még mindig kezet razva.) Viszlat a kovezkezo kalandokig!!!!! :)))))))

Attol félek, hogy szeptemberben a gyerekek 80%-a nem fogja érteni, hogy mit beszél, olyan sok felnott szot hasznal, és annyira valasztékos a kifejezése...

Még egy kicsit augusztus 2.-rol

Aznap nem csak a kecskék voltak a program. Siettunk, ezért nem voltunk ott sokaig. Hova? Etterembe. Julius 26.-an (1hete) volt a 6. hazassagi évfordulonk. Igy harmasban egy kicsit kikapcsolodtunk és elmentunk perche halat enni. Ez kb. valami mini sullonek felel meg, helyi sepcialitas. Ott pedig mindig istenien csinaljak :). Degeszre ettuk magunkat, szuper volt. Tomcsika is ugyanazt ette, és szinte minden eltunt az o tanyérjarol is :).
Hozzateszem, életem 6 legszebb évét kaptam paromtol, és remélem 60 év mulva is visszatéro vendégek leszunk ebbe az étterembe ;).

Kecskék

A hétvégénk elég élménydusra sikeredett. Sajnos ahol voltunk sem tartott sokaig, mivel még mindig betegszabin vagyok itthon, igy csak délutan 4 kor indulhattunk el.
Szombati uticélunk "Les Lindarets"(lé landaré) volt. Hallomasbol a falurol csak néhany mondatot tudtunk: kb. 1300m-en van, és a kecskék faluja. Bizonyitékok...
Tomikanak nagyon tetszett. Majdnem mindnek kulon bemutatkozott "Jo napot, Thomas-nak hivnak!". Es persze mivel nem vad kecskékrol van szo, igy mindnek volt "fulbevaloja" a szammal. Ez volt a csucsok csucsa :)))). Bezony, a szamimadata még mindig nem mult el :). "Anya, ez hanyas kecske?"
Emellett augusztus van, és barmennyire kis eldugott hegyek kozott lévo falucska, 80%-ban turistak lepték el szo szerint. Mi erre allergiasak vagyunk, a legtobbtol ilyesmit hallani: ebben a boltban még nem voltunk. Ezen nagyon ki tudok akadni. A hely szépsége nem szamit, gyorsan szerezzunk be egy "made in china"-s bizoynitékot, hogy itt is voltunk...
Nos, mi mindig menekulunk az ilyen emberektol. Egy pici osvényen igy bukkantunk ra erre:
Itt pedig egy Tomika "képeslap" 1300 méteren, hattérben a Montriond toval, ami szintén csodaszép, anno gleccserpatak lehetett.
Ide majd még visszatérunk, hogy mikor? Titok...

- Anya ne félj, nem vagyunk a viharzonaban!
(autobol kiszallva, az eget nézve)

Lassan de biztosan

Egy kicsit megint irogatok. Sajnos pont ide jutok el ritkabban, ami csakis az én hibam. 1hete vagyok itthon Tomikammal és persze a 6.5cm-s tesoval betegszabadsagon. Nagyon jo itthon, ar eléggé lehangolo, mert 9-11ig illetve 14-16 oraig itthon KELL tartozkodnom.. Persze nem panaszkodom, hiszen pihenni vagyok itthon, csak ne lenne 40 fok.
Tomika tovabbra is minden nap megnevettet, bearanyozza a napjainkat. Rengeteg vicces beszolasa van, igyekszem mostantol napi rendszerességgel lejegyezgetni ezeket, érdemes :).
Ma délelott 11-kor szépen elindultunk a piacra, ahol a nagyszuleivel talalkoztunk. Vettem ezt meg azt, majd levittek a nagyiék bennunket a kempingbe (van ott nekik egy kis "hétvégi hazuk"). Kozben megérkezett sogornom is ebédeli, és valamit kérdezett Tomtomtol. Valasz:"Nos, lassuk csak..." Azt hittuk mindannyian leesunk a székrol :))))).
Még piacolas utan vartuk nagymamijat az autoban, ott csinaltunk par orultkodos fotot :))))

Juniusi aranykopések

- Tomikam, gyere vacsorazni!!!
- Jovooookkkk!!!! (Természetesen futva, be a szobaba, beveszi a kanyart, és természetesen egy jo nagyot esik. Rohogve folall.) O o o, rossz manover!

~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~

A kikapcsolt gépnél ul és gépel.
- Mit irsz, kisfiam?
- To xo plaz mo zis.

~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~

- Hogy varazsol Harry Potter?
- Ekszpekto patronum!

Még egy "elso"

Junius 11.-én raszantam magam, hogy egyedul elvigyem kisfiam egy olyan helyre, ahova mindig is szerettem volna. Csak nem tudtam, hogy a kozelunkben létezik. Ezért megkerestem az interneten, és ra is akadtam :). Es létezik, 10 percnyi autozasra tolunk, sot még nyitva is van :).
Ez a hely a lovarda volt, egy Fleysets nevu kis kozségben.
Nem akadtam ra konnyen, de végul sikerult. Hat meg kell mondjam, eléggé meglepodtem, mert itt orszagon belul elég ritka a foldut, plane 1 auto széles. Nem zavart, csak nem gondoltam volna.
Lényeg a lényeg, hogy odaértunk, és elso megdobbenésem volt, hogy nem nagyon volt felnott. Tinik, kislanyok, néhany felnott, akik nézik csemetéjuket, stb. Erdeklodtem, hogy ki, hogyan, hova, poni, 3 éves kisfiu, stb... 2 Egy huszonéves lany adott nekunk lovassisakot. Tomcinak. Persze azt nem tudta, hogy eleve téli sapkat lehetetlen raadni. Kértem 10 percet, hatha meg tudom gyozni. Tudod, ha leesel, megutod a fejed, a lanyokon is van, stb. Minden létezo érv a sisak mellett szolt, persze csak szerintem. A kislanyok elkezdtek gyulekezni korulottunk. "Tomi, nézd nekunk is van!", "Ha leesel, megutod magad", "Akkor ulj ra Zebulonra, majd utana folveszed!". Nem kevesebb, mint 20 perc és 7-8 kislany kellett a sikerhez :). Hiaba, férfibol van ;). Kovetkezett a folszerszamozas, amit szintén a kislanyok csinaltak :). 30 perc.
"Anya, mikor indulunk?", "Anya, megnézhetem a traktort" "Persze kisfiam, a Zebulon hatarol megnézzuk azonnal a traktort!". Sikerult!!!!!!! Tomci ul a felszerszamozott ponilovon.
De a ponilo éhes, neveletlen. Egész nap enne. Odabotorkalt egy, a szamara pont szajmagassagban lévo betonfalhoz -90 cm magas kb.- amin egy fuves domb kezdodott. Elkezdte legelni a fuvet. ES EKKOR JOTT A SZIVROHAM!!!!! Az a mafla poni folugrott a falra :o. Az én kisfiammal a hatan!!!!!! En sziuvrohamot kaptam, Tomtom meg rohogott!!!!!!
Gondoltam, ez is csak velunk torténhet meg...
Végul levezették Tomtomot a ponilo hatan az akadalypalyahoz, ahol mentunk vagy 8 kort, jo nagyot.
Es tetszett neki :))). Persze a végén kicsit uncsi volt, csak sétaban, ezért a lanyok néha galoppoztattak, én meg loholtam mellette :). O pedig kozben énekelte a kedvenc francia mesesorozatabol az egyik részben felhangzo dalt: "Jiihaaaa, jupijihaaaa ime, itt vagyok Texas!!!"
Hat mondanom sem kell, a lanyok jot nevettek rajta.
Nagyon szép napunk volt, és Tomtom megigérte, hogy visszajovunk.
Ja, és ami kevésbé érdekes, majd inkabb csak 20 év mulva lesz az: Nalunk egy menet kohinta 2€. A lovardaban min. 1 orat voltunk, ebbol a ponilovaglas kb. 30 perc volt. 5€-t kértek el :o.
Ezek utan elgondolkozik az ember, hogy mit érdemesebb kiprobaltatni a kicsivel...