Még egy "elso"

Junius 11.-én raszantam magam, hogy egyedul elvigyem kisfiam egy olyan helyre, ahova mindig is szerettem volna. Csak nem tudtam, hogy a kozelunkben létezik. Ezért megkerestem az interneten, és ra is akadtam :). Es létezik, 10 percnyi autozasra tolunk, sot még nyitva is van :).
Ez a hely a lovarda volt, egy Fleysets nevu kis kozségben.
Nem akadtam ra konnyen, de végul sikerult. Hat meg kell mondjam, eléggé meglepodtem, mert itt orszagon belul elég ritka a foldut, plane 1 auto széles. Nem zavart, csak nem gondoltam volna.
Lényeg a lényeg, hogy odaértunk, és elso megdobbenésem volt, hogy nem nagyon volt felnott. Tinik, kislanyok, néhany felnott, akik nézik csemetéjuket, stb. Erdeklodtem, hogy ki, hogyan, hova, poni, 3 éves kisfiu, stb... 2 Egy huszonéves lany adott nekunk lovassisakot. Tomcinak. Persze azt nem tudta, hogy eleve téli sapkat lehetetlen raadni. Kértem 10 percet, hatha meg tudom gyozni. Tudod, ha leesel, megutod a fejed, a lanyokon is van, stb. Minden létezo érv a sisak mellett szolt, persze csak szerintem. A kislanyok elkezdtek gyulekezni korulottunk. "Tomi, nézd nekunk is van!", "Ha leesel, megutod magad", "Akkor ulj ra Zebulonra, majd utana folveszed!". Nem kevesebb, mint 20 perc és 7-8 kislany kellett a sikerhez :). Hiaba, férfibol van ;). Kovetkezett a folszerszamozas, amit szintén a kislanyok csinaltak :). 30 perc.
"Anya, mikor indulunk?", "Anya, megnézhetem a traktort" "Persze kisfiam, a Zebulon hatarol megnézzuk azonnal a traktort!". Sikerult!!!!!!! Tomci ul a felszerszamozott ponilovon.
De a ponilo éhes, neveletlen. Egész nap enne. Odabotorkalt egy, a szamara pont szajmagassagban lévo betonfalhoz -90 cm magas kb.- amin egy fuves domb kezdodott. Elkezdte legelni a fuvet. ES EKKOR JOTT A SZIVROHAM!!!!! Az a mafla poni folugrott a falra :o. Az én kisfiammal a hatan!!!!!! En sziuvrohamot kaptam, Tomtom meg rohogott!!!!!!
Gondoltam, ez is csak velunk torténhet meg...
Végul levezették Tomtomot a ponilo hatan az akadalypalyahoz, ahol mentunk vagy 8 kort, jo nagyot.
Es tetszett neki :))). Persze a végén kicsit uncsi volt, csak sétaban, ezért a lanyok néha galoppoztattak, én meg loholtam mellette :). O pedig kozben énekelte a kedvenc francia mesesorozatabol az egyik részben felhangzo dalt: "Jiihaaaa, jupijihaaaa ime, itt vagyok Texas!!!"
Hat mondanom sem kell, a lanyok jot nevettek rajta.
Nagyon szép napunk volt, és Tomtom megigérte, hogy visszajovunk.
Ja, és ami kevésbé érdekes, majd inkabb csak 20 év mulva lesz az: Nalunk egy menet kohinta 2€. A lovardaban min. 1 orat voltunk, ebbol a ponilovaglas kb. 30 perc volt. 5€-t kértek el :o.
Ezek utan elgondolkozik az ember, hogy mit érdemesebb kiprobaltatni a kicsivel...