Fogas kérdés

Október végén megérkezett hozzánk először a kisegér. Az iskolában esett ki Tomci első foga, alul, ahogyan a mellékelt ábra is mutatja :). Gondosan eltette egy zsepibe, a zsebébe, és utána büszkén mutogatta, hogy nem is kell szétnyitnia az állkapcsát, hogy szívószállal ihasson, a lyukon bőven befér :))))).

A fönti képen Mamiéknál őrültködnek, majonézes tonhalevés közben. Ez a kaja kivételesen mindkettejüknek a non plus ultra :P.

Tesók

Néha ilyenek is tudnak lenni :)

 Franciaorszagban szoktak jarkalni a gyerekek bonbonokat kéregetni Mindszentekkor. En nem tartom valami szupernek ezt az amerikai szokast, plane, hogy ma mar igazan nem megy unneplés szamba a bonbon evés. 

A tök elkészitésének hagyomanya viszont nem a tengeren tulrol jon, legalabbis, a radioban amit hallottam, ott csak annyit mondtak el, hogy azért pont a tok, mert az nagyon olcso volt régen, és ezzel lehetett "jatszani".

Ezért ezt a "hagyomanyt" szerettem volna én is bevezetni, plane mert lefoglalja oket egy kicsit, és addig sem érezzuk magunkat egyedul apa nélkul.

Ime a Reix csalad tok készitésének folyamata két hatalmas kopéval. A tok majdnem 7 kilos volt, de viszonylag jol elbirtunk vele.

A belsejét természetesen félretettem, és lefagyasztottam, igy majd ha hazajon apa, egy nagyon fincsi toklevesben lehet majd része, amit kivételesen mindkét kisfiam szeret. :)

Apa most éppen Romaniaban van, Szatmarnémediben, és nagyon de nagyon hianyzik nekunk. Csutortokon jon haza, de mar masfél hete elment, ezért ilyen hosszu nélkule :s.

Hellbrunn

Ahogy ígértem, íme a Hellbrunni sorozat. Busszal a szálláshelyünkről rettentő hamar odaértünk, és mondanom kell, hogy kihagyhatatlan. Ha valamelyikőtök a közelbe téved, egyszerűen egy kötelező látnivaló Hellbrunn kastélya.

Hihetetlennek tartottam azt, hogy a mai világban még meg tudnak lepni egyszerű dolgokkal, de mondhatom bátran, itt egyszerűen visszarepülünk az időbe, és csak emelhetjük a kalapunkat, hogy akkoriban ilyesmiket találtak ki.

Kiszámíthatatlan helyekről tört elő a víz, amit csoportvezetőnk indított el, és nem volt szívbajos, mindenki kapott belőle :))).

A -számunkra- nem elég hosszú sétánk után a hatalmas kastélykertben még egy jó nagy játszóra is rábukkantunk, ami természetesen osztatlan sikert aratott :))).

Persze mondanom sem kell, senkit nem kellett ringatni este a szállóba érve.

Még egy utolsó reklám. Szállóhelyünk a Hotel Turnerwirt volt, nagyon tiszta, nagyon közel a központhoz. A busz az épület előtt áll meg. Ez volt az egyetlen szempont, amit nem érdeklődtem meg a foglaláskor, és ami zavart minket egy picit: ablakunk az 1. emeleten volt, és az utcára nézett. Mivel 85 fok volt este is, ezért nyitott ablaknál aludtunk...ahogyan tudtunk :s.

Különben nagyon kellemes kis hely, kertjében nagy nyúlketrec is van, lehet nekik enni adni, néhány működőképes gokart, és még egy kis patakocska is folydogál.

Egy szó mint száz, nem felejtjük el Salzburgot!!!

Salzburg

11 éve eloszor mentunk el "nyaralni" 2 napra egy "koztes" orszagba. Ugy dontottunk, hogy a két szép magyarorszagi hetunk utan, és miutan lezavartuk a kicsit agyilag faraszto turistavezetést a franciakkal, megérdemlunk egy pici pihenést, és foleg azt, hogy ne menjunk haza 1300km-t egy huzamban egy nap alatt két gyerekkel, hulla faradtan.

Errol a kis kiruccanasunkrol szol ez a sorozat, pontosabban a varosnézésrol. Egy kovetkezo sorozatot fogok késziteni a csodalatos és meglepo Hellbrunn kastélyrol, amelybe feltétlenul szerettem volna ellatogatni, hiszen Sissi vadasz kastélya volt valaha.

Első osztály első nap

 Íme Tomci szobája a galéria ággyal. Sajnos amikor imádott svéd bútorboltomban voltunk az ágyért, nem volt raktáron a hozzá való íróasztal. Az elsőben úgysem számítottam túl sok házi feladatra :).

Ilyen mosolygósan indult el a kis drága nagyszeműm az iskolázottság rögös útján. Biztosan izgult, de nem mutatta, és nem is annyira volt betojva, mint én. 

Nekem nagy csalódás volt, hiszen otthon kész ceremónia az elsősök érkezése, bemutatják a szülőknek is a tanárokat, a szülők is bemennek első nap a gyerekekkel (az én időmben még így volt), és elmagyarázzák neki, hogyan zajlik az iskolai élet.

Itt elkíséred a kicsit (mert igenis 6 évesen még kicsi, bármennyire is nagynak szeretnénk őket föltűntetni), aki most jött az oviból, ahol egész nap játszott, és beengeded a kapun. Első nap még segíthetsz neki megkeresni a nevét az udvari oszlopon, ahol majd egyedül fog várakozni az osztálytársaira, de aztán már csak a kapuig kísérheted.

Ő pedig a következő pár héten minden nap csak bement a kapun, és a becsöngetésig rótta-rótta a hatalmas köröket az iskola udvarán. Sajnos most sincsen túl sok barátja, pedig rengeteget ismer már az ovi miatt, hiszen itt minden évben keverik a gyerekeket évfolymon belül. Barátnői vannak szép számmal, és 2 szerelmetes barátnője is van, de ő nem igazán foglalkozik velük. :))))

Múltkor mentem Tomcsiért az iskolába, amikor az egyik szerelmetes batátnője, aki még ovis (4 éves és már egy éve tart a románca), jött anyukájával a nővéréért szintén. Matykóval állunk a bejáratnál, a kislány a nyakamba ugrott, én persze kérdeztem tőle, hogy van, milyen volt az ovi, stb., hát jó anyóshoz híven megtettem amit illik. Utána mondtam Matykónak, hogy látod, ő Tomtom kis barátnője, de téged is nagyon szeret, stb. Erre a kislány megszólalt: "Én nem a kis barátnője vagyok. Hanem a szerelme!" :)))))))

Nyár, ősz, és majdnem tél

Íme az első - nem teljes- nyárról készült sorozat.

Egy hétre vittük haza a francia rokonokat Budapestre, Mattéo keresztelője alkalmából. Összességében nagyon jól sikerült, minden megpróbáltatás ellenére. Imádták Budapestet, Esztergomot, és már a hazaúton mondogatták egymásnak, hogy ide bizony vissza fognak jönni.

A keresztelőröl természetesen külön sorozat fog készülni, amint megtalálom a képeket :P.

Kicsit belemélyedve:
Voltunk a Nemzeti Színháznál, a Hősök terén, a Vásárcsarnokban, Esztergomban, a Lukács fürdőben, a János hegyen libegővel, a Várnál fönt, természetesen a Halászbástyánál is, Ráday utcában enni, és egy kis nagyvárosi levegőt szívni. Nem volt egyszerű született kisvárosi embereket mozgatni a metrón, felültetni őket a libegőre, sem megtaláltatni velük néha az utca végét, de megérte, szép emlékekkel tértek haza.