Ezt az asztmas rohamot akkor csak egy kicsit bovebben kifejteném.
Kezdjuk azzal, hogy apa elutazott dél-Koreaba 3 hétre, melybol ketto abba esett bele, amig Nagymama itt volt. Tehat itthon voltunk anyukammal ketten + Tomikam. Mielott anyukam megjott, Tomtom mar szarazon kohogcsélt, de arra kapott is szirupot, szerette is azt, siman bevette. Aztan mikor anyukam megérkezett, ra két nappal Tomika az ovibol hazajott, majd ebéd, alvas, de ez utobbi nem jott ossze. 2 orat kohogott, de mar annyira, hogy szinte levegot venni nem tudott.
Telefon az altalanos orvosnak, aki természetesen a 2 ora alatt nem vette fol. Itt mar besokalltam, hiszen nézni a kis duzzadt almos szemeket, és két fulladt kohogés kozott csak a "Mama, mama!"-t hallani, nem birtam. Irany a korhaz, hatha a gyerekosztalyon megnézné valaki.
Természetesen nem jutottunk tovabb a betegfelvételnél, nem mehettunk fol, marad a surgosségi. Lementunk. Ott aztan egy kis kezdo sutyerak fehérkopenyes (adminisztrator) tiszta bamba arccal ram kérdez:"Ezzel a problémaval jonnek a surgosségire?" Hat meg kell mondanom, elborult az agyam. Es elkezdtem neki magyarazni:"Igen, valoban nincsen leszakadva a keze, sem a fejébol nem omlik a vér, sot, még maganal is van, és jé tényleg nincsen laza sem, csak éppen nem kap levegot. A gyerekosztalyra nem vihetjuk fol ki tudja miért, akkor legyen szives adjon tanacsot, hova vihetném???"
"Hat, az biztos asszonyom, hogy itt Thononban nem egy egyszeru, de ne aggodjon, most nincsenek sokan (ha 3-an voltak rajtunk kivul, akkor sokat mondok), megnézzuk."
"Még szép, hiszen ugysem mentem volna el addig, amig valaki meg nem nézi."
Elotte két nappal voltunk orvosnal. Diagnozis: asztmas roham: kapjon Ventolint (spray az asztmasoknak, mely a kohogés megfékezésére kulonosen hatasos volt eddig), és ha kicsit slejmosabb lesz a kohogés kapjon kopteto szirupot. Mar amikor beadtam neki, kételkedtem... Az egyik hat a kohogés ellen, a masik meg pont kohogteti.
Az ugyeletes orvos szintén nagyot nézett, amikor az orra elé toltam a sok receptet, amit kapott a draga.
Diagnozis: nagyon hasonlit az asztmas rohamra, de NEM AZ. Gégegyulladasa van, surgosen abbahagyni a koptetot, ventolin mehet + egy masik "levegozteto" spray.
Es ott helyben kapott negyed ora aeroszolt, azaz egy levegozteto maszkot, ami utan elallt a kohogése, és végre follélegezhetett :). Borzaszto volt nézni ezt a kis dragasagot, a nagy korhazi asztalon, a maszkkal a szajan, kidagadt szemekkel, amint a kimerultségtol mar ellenkezni sem tud, csak lélegzik, és latszik, hogy orul neki... Remélem soha tobbet nem kell korhazba vinnem...
Ezek utan jobban lett, majd megint kicsit rosszabbul, mert rament a fulére, kapott kétoldali dobhartya gyulladast, egy kis kotohartya gyulladassal fuszerezve, mindezt a két hét alatt. Szegény kismanom, pedig mindent megtett, hogy jobban legyen, tobbek kozott szo nélkul bevette a gyogyszereket, és a végére mar a lélegeztetot sem utasitotta vissza. Azota parologtatunk, figyeljuk a nedvességtartalmat, hogy mindig 50% folott legyen.
Mostmar jol van, ujra ovizik, és szivesen megy. Hala az égnek nem hianyzott sokat, mert az oszi szunet pont beleesett a betegségbe.


Folyt. kov.
Kezdjuk azzal, hogy apa elutazott dél-Koreaba 3 hétre, melybol ketto abba esett bele, amig Nagymama itt volt. Tehat itthon voltunk anyukammal ketten + Tomikam. Mielott anyukam megjott, Tomtom mar szarazon kohogcsélt, de arra kapott is szirupot, szerette is azt, siman bevette. Aztan mikor anyukam megérkezett, ra két nappal Tomika az ovibol hazajott, majd ebéd, alvas, de ez utobbi nem jott ossze. 2 orat kohogott, de mar annyira, hogy szinte levegot venni nem tudott.
Telefon az altalanos orvosnak, aki természetesen a 2 ora alatt nem vette fol. Itt mar besokalltam, hiszen nézni a kis duzzadt almos szemeket, és két fulladt kohogés kozott csak a "Mama, mama!"-t hallani, nem birtam. Irany a korhaz, hatha a gyerekosztalyon megnézné valaki.
Természetesen nem jutottunk tovabb a betegfelvételnél, nem mehettunk fol, marad a surgosségi. Lementunk. Ott aztan egy kis kezdo sutyerak fehérkopenyes (adminisztrator) tiszta bamba arccal ram kérdez:"Ezzel a problémaval jonnek a surgosségire?" Hat meg kell mondanom, elborult az agyam. Es elkezdtem neki magyarazni:"Igen, valoban nincsen leszakadva a keze, sem a fejébol nem omlik a vér, sot, még maganal is van, és jé tényleg nincsen laza sem, csak éppen nem kap levegot. A gyerekosztalyra nem vihetjuk fol ki tudja miért, akkor legyen szives adjon tanacsot, hova vihetném???"
"Hat, az biztos asszonyom, hogy itt Thononban nem egy egyszeru, de ne aggodjon, most nincsenek sokan (ha 3-an voltak rajtunk kivul, akkor sokat mondok), megnézzuk."
"Még szép, hiszen ugysem mentem volna el addig, amig valaki meg nem nézi."
Elotte két nappal voltunk orvosnal. Diagnozis: asztmas roham: kapjon Ventolint (spray az asztmasoknak, mely a kohogés megfékezésére kulonosen hatasos volt eddig), és ha kicsit slejmosabb lesz a kohogés kapjon kopteto szirupot. Mar amikor beadtam neki, kételkedtem... Az egyik hat a kohogés ellen, a masik meg pont kohogteti.
Az ugyeletes orvos szintén nagyot nézett, amikor az orra elé toltam a sok receptet, amit kapott a draga.
Diagnozis: nagyon hasonlit az asztmas rohamra, de NEM AZ. Gégegyulladasa van, surgosen abbahagyni a koptetot, ventolin mehet + egy masik "levegozteto" spray.
Es ott helyben kapott negyed ora aeroszolt, azaz egy levegozteto maszkot, ami utan elallt a kohogése, és végre follélegezhetett :). Borzaszto volt nézni ezt a kis dragasagot, a nagy korhazi asztalon, a maszkkal a szajan, kidagadt szemekkel, amint a kimerultségtol mar ellenkezni sem tud, csak lélegzik, és latszik, hogy orul neki... Remélem soha tobbet nem kell korhazba vinnem...
Ezek utan jobban lett, majd megint kicsit rosszabbul, mert rament a fulére, kapott kétoldali dobhartya gyulladast, egy kis kotohartya gyulladassal fuszerezve, mindezt a két hét alatt. Szegény kismanom, pedig mindent megtett, hogy jobban legyen, tobbek kozott szo nélkul bevette a gyogyszereket, és a végére mar a lélegeztetot sem utasitotta vissza. Azota parologtatunk, figyeljuk a nedvességtartalmat, hogy mindig 50% folott legyen.
Mostmar jol van, ujra ovizik, és szivesen megy. Hala az égnek nem hianyzott sokat, mert az oszi szunet pont beleesett a betegségbe.




2 megjegyzés:
Már hiányoltunk...
Sajnáljuk,szegény Tomotom-ot,hogy ilyen beteg volt.:(Reméljük,hogy mostmár jól van, s elkerül benneteket a betegség!
Ezek szerint ott is katasztófális az egészségügy...:(
Szkokán fiúk
Ó,szegénykém...:o:(((
Tudom,milyen ,mert nővéremnek is kiskorában volt sokszor ilyen bronchitises-asztmás rohama...:(
Emlékszek rá,nagyon sajnáltam,mert nem kapott levegőt,és anyuék szaladtak vele sűrűn a kórházba...:(
Sokat mentünk tengerre,minden évben ott voltunk egy hónapot...
Reméljük,hogy Tomikánál ez csak akut betegség volt!:)
Küldjük a gyógypuszikákat,szép hétvégét Nektek!:)
puszi!!!
Megjegyzés küldése