Amikor kinyitottak a kapukat, rogton megtalaltuk a mi termunket. Sajnos itt nem mehetunk be veluk, csak megmondjuk, hogy kit hoztunk, puszi-puszi és kézenfogva beviszik a gyerekeket. Nagyon hideg modszer, de azt hiszem jobb is igy, mintha egy orat bucsuzkodnank.
En viszont kénytelen voltam bekéredzkedni, egy utolso puszira. Apa nem jott be velem, mert mint mondta, o jobban sirt volna. En nem sirtam, egészen addig, amig Tomtom lathatott.
Szoval bementem hozza, és a kis draga belekapaszkodott a szoknyamba. Nem sirt, csak mondogatta, hogy nem akar itt maradni. En pedig odavezettem egy nagy rekesz autohoz, és mondtam neki, hogy gyere, jatssz a kislannyal. Es akkor elengedett. Nem sirt. Majd kisiettem.
Az elso napja csak 8:30-tol 10 oraig tartott, mert utana kovetkezett a 2. csoport. Remélem nem ilyen osszevisszasagban fog folyni a jovo hét.
Kozben én ki tudtam mosatni egy kis fotelét, amit még Nagyiék hoztak neki. Nagyon kis otletes dolog, még "vendégagynak" is jo, ha éppen egy kisbaratja itt aludna. Egy ulo kutyust formaz, a nagy feje a hattamla, két karja a karfa, és a testére ul. Az uloke alatt pedig ki lehet nyitni, és onnan lehet kihuzni egy halozsakot. Egy szo mint szaz egyedul erre volt idom, illetve arra, hogy hazamenjek, rakapcsoljam a bicajomra az utanfutot, és mar mentem is érte.
O jott ki elsonek, és természetesen elso kérdésem volt hozza, hogy milyen volt. Valasz:
- Szuper jol szorakoztam, anya! Majd égtelen orditasba kezdett. Es csak kapaszkodott belém.
- Azért sirsz kicsim, mert azt hitted, hogy nem jovok érted?
- Ihi gehennnnnn!!!!
- De kis butus vagy, tudod, hogy SOHA nem hagynalak ottt sehol.
Hat igy zajlott az elso napunk, és még sirva mondta, hogy még szeretne oviba menni :))))).
Innen pedig bekerekeztunk a varosba, kapott egy vigasznyalokat, itthon pedig hazi készitésu hamburgerrel leptem meg.
A kép eléggé rossz minoségu, de egy picit latni, ahogyan a kislannyal jatszik.
Ez utobbi apukajaval beszélgettem, amig vartuk a porontyokat 10 ora elott par perccel. Mikoris nagyon intelligensen megjegyezte, hogy a kisfiuknak nehezebb elvalni az anyukajuktol. Erre tudtara adtam, hogy az én kisfiam nem sirt, amikor otthagytam, mint ahogyan az o kislanya sem. De ugyanakkor lattam, amint az o kislanya ugyanugy orditott, amikor érte ment.
Ezen nem hiszem, hogy barmi szégyellnivaloja lehetne az embernek, azt hiszem az mar régen rossz jel lenne, hogy inkabb oviba akar menni, mint haza...
Ma reggel, a masodik ovis napon kicsi dragam nagyon is sirt, amikor otthagytam, a szivem szakadt belé, de muszaj volt. Az én hibam volt, mert még egy utolsot integetni akartam neki az uvegen keresztul, és ezt nem lett volna szabad. Viszont ma 8:30-tol 11:45-ig van. Remélem jol viseli, de ahogy meg tudtam lesni, nagyon jol szorakozott a tobbiekkel :). Imadom.
Holnap nincsen ovi, a helyi vasar miatt, az emberek nagytobbsége nem is dolgozik, ez immar 540 éves hagyomany itt, de pénteken nem fogok integetni, az tuti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése