Egy nyugis vasárnap

Mai vasárnapunk nyugisan telt és telik el, egy jó hosszú szombat után. Februárban voltunk legutoljára kettesben el párommal a barátainknál (anyósék maradtak itt nálunk, amíg mi haza nem jöttünk) ; akkor még Matykó is kisebb volt, így amikor hajnali 2 körül hazajöttünk, anyósom karjaiban találtam a kicsit. Éppen ezért már egy hete stresszeltem, hogy most hogyan fog alakulni a dolog, így hogy Matyó még mindig szólongat engem, amikor kijövök a szobából fektetés után. Néha sír is.

Most nagyon jól alakult a dolog, 3-ra értünk haza hajnalban (1 óra az út innen), és a kicsi egyszer sem ébredt föl.
¾ 7-kor ébredt föl, így nem kell különösebben leírnom ábrázatunk kinézetét…

Elterveztük, hogy fölmegyünk a már jól bevált szánkópályánkhoz, de ugye nem kell magyaraznom, milyen külső okok akadályozták ezt meg… és mindehhez hozzájárult a -4 fok is.

Viszont múlt hétvégén szintén barátainknál voltunk el, de ők közelebb laknak innen, és mind a négyen ott voltunk. Együtt ebédeltünk, kint 20 centis hó volt, jól éreztük magunkat. Nekik is van egy kisfiuk, aki másfél eves, így nagyon jól eljátszottak a srácok. Egy kis beszélgetés után kimentunk sétálni, mert ők ugyan közel laknak hozzánk, mégis olyan, mintha egy alig lakott környéken lennénk. A domboldalon a kolompos tehenek tapossak a havat, az után a házak mellett fol vannak halmozva a frissen vágott farönkök a fűtéshez.

Húzuk egy kicsit a fiukat a szánkón. Közben pedig barátunk jóvoltából összesen 217 fénykép készült kb. fél óra alatt. Fogadjátok szeretetettel.

Csak mert általában nem teszek fotót magamról... :)

Térdig a hóban? Neem, derékig...

Anyának soha nem tetszik semmi móka...

Indulunk (Csizmámra mentség, hogy nem az enyém, magassarkúban mentem, így kénytelen voltam házigazdánk 2 számmal nagyobb nem túl előnyös hótaposóit kölcsönvenni :))) de legalább jó meleg volt)

A kis és a nagy Reix

A két tejbetök (Artúrral, a kis másfél évessel)

Mindig zsebkendő-zavar van

Megfürdették szegényt...

Ritka... MI

A kis ritka-fogú

Kiállítás

Múlt héten ismét elkísértem Tomcit és a csoportját egy kiállításra, a városunkban. Thonon kisváros, így már meg sem lepődöm a kiállítás minőségén. Hála az égnek most nem is kellett különösebben foglalkoznom vele, mert külön fölkért az ovónő, hogy én csak fotózzak, nem kapok csoportot, mert dolgunk lesz a fényképekkel később.
A kiállítás: Egy hatalmas Gore felirat szobornak kiöntve fogadja az embert a bejáratnál, amelyről azt hinné az ember, hogy vérrel öntötték le. Kifejezetten ideális 3 és 5 éves korú gyerekek számára. Jobb oldalt két fénykép; az elsőn egy hapsi grimaszol, mint utóbb kiderült az utcán mindenki szeme láttára, amíg nem vált ki belőlük reakciót (már ez így képaláírásnak szuper) illetve a másik fotón ugyanez a hapsi alszik egy ágyban (képaláírás: szintén nyilvános helyen, altatókat vettem be, hogy tudjak aludni... a tárlatvezető hölgy a maga 21-22 évével meg is kérdezte a gyerekeket: Tudjátok mi az az altató?). Nos, no comment.
Inkább a nézelődés utáni játék volt ötletes és vicces a kicsiknek, mert saját testükkel kellett betűket formálniuk :).
Ime egy példa (a többi kisgyerek képének kitörlése természetesen direkt van, így biztosan sosem lesz gond a képek közlésével):

Csak úgy, helyzetjelentés

Tomikám oviban van, és egyelőre egy szuper nap áll mögöttünk. Mivel hazajöttek az alsószomszédaink - és talán emlékeztek, milyen konfliktusok voltak közöttünk - kezdtem mondani a gyerekeknek, hogy tilos a futás, stb. Ez utóbbit főként azért, mert mikor én még otthon éltem, szüleimnek is volt egy fölsőszomszédjuk, ahol 5-6 gyerek volt (van), és mondhatom, hogy érettségire készülni úgy, hogy egy elefántcsorda dobol fölötted, -legalábbis nekem- elég lehetetlen helyzet...
És kb. sikerült. Délelőtt kivettem Matykónak a lego-duplós dobozt, és imádta. Mikor pedig Tomikát hazahoztuk, együtt játszottak. Egészen az ebéd elkészültéig egyetlen hang és veszekedés nélkül :). Imádnivaló volt látni őket jól együtt lenni.

Matyikám nagyon szépen beszél. Mostmár pici mondatokban is: Jegó ejtöjött (Legó eltörött). Matika, Tomaka épííít. Tomaka obiba (Tomika oviban). Kánápé buik (Kanapé bújik-Elbújik a kanapé mögé kakilni). Utána megkérdeztem tőle, -kész vagy? Igán, pipi. (Még pisil :))))

Legózik, épít, csodálatosan eszik. Ez utóbbi ezt jelenti, hogy mindent. A brokkolin kívül. És nyersen is. Répát, babot, uborkát, csemege káposztát, paradicsomot, imádja a csokit is (mértékkel adok neki), és a nagy kedvenc mindkettőnél a jó nagy tejszínhab domb jó sok kakóval megszórva :).
Otthoni kihagyhatatlan kedvenc mindig a ZIZI és a PUFI. Itt egyik sincs... :(
Arra gondoltam, hogy bioboltban esetleg kölesgolyót találnék... majd meglátjuk.

Gyorsan eltelt...

... ez a két hét. Újra itthon vagyunk, és el sem hiszitek milyen örömmel tölt el ez a kicsi laptop, amit mégegyszer köszönök szüleimnek, hiszen magyar ékezetekkel írhatok. Imádom, egyet sem hagyok ki (ékezetet).
Most csak annyit, hogy jól vagyunk, Tomi és Matyi is túl van a bárányhimlőn hála az égnek :). Tomikám újra kezdte az ovit, ahol mégis lehet behelyezik az elsősök közé, mert nagyon unatkozik az oviban, de ez egy hosszabb történet, erről majd később írok.

A háttérképről csak annyit, hogy Harry Potter, mert egyszerűen feltétel nélküli rajongója vagyok, igen, 27 évesen, és mivel ezen a héten jön a mozikba, így egy kis kacsintás felé :).

Itthon

Első teljes napunk volt itthon. Az utazást most kihagynám részletezni, hiszen gondolhatja mindenki, hogy két kisgyerekkel mennyire is egyszerű...
Csak annyit említenék meg, hogy kissebbikem a Balaton fölött aludt el, azaz 20 percnyire a reptértől. Tomika végig türelmes volt a körülményekhez képest :).

Ma Nagypapa dolgozott, de mi nem igazán vágyódtunk el itthonról. Az idő sem volt valami szuper, egy szó mint száz nem sok mindent csináltunk. Játszogattunk a gyerekekkel, stb.
Egy nagyon fontos pillanata volt a napnak: Szüleimtől kaptam egy pici laptopot :))). Remélem most nem szeretnének nekem legalább szülinapomig semmit ajándékozni, hiszen ez egy hatalmas ajándék, amit még egyszer százszor köszönök nekik, hiszen ezzel nagyon megkönnyítik a dolgomat naplóírással kapcsolatban. Ugyanis otthon mindig ül valaki a gép előtt... Gyönyörű, bordó színű, nőies, picike, szuper. Férjem amikor neten beszéltünk jót nevetett, hogy "az elkényeztetett kislány hogy felvág". Bezony fel. És olyan jó!!!!! :)

Íme néhány fotó még otthonról, és már itthonról csak úgy:

Ez tök vicces volt: Tomika próbálta megölelni Matykót a fotóhoz... nem sikerült

Reggeli puszi Nagyusznak

Mindent csakis Nagyusszal

Indulas

Még 10 perc és indulunk a reptérre!!! Megyunk haza 2 hétre. Jupppiiiiiii!
Tomika elég jol viselkedik, de az tuti, hogy ha hazajovunk, még ha év kozben is kezdi el, de keresek neki valamilyen sportot!!!! ;)

Folytatodik...

Tomika ma hajnalban 5-kor atjott az agyamba... A bizonyiték, hogy o is agyal almaban is :s.
Aranyos volt. O nem rossz kisfiu. Csak tul sok energia van benne. Hiszen az ovodaban soha nincsen ra panasz.
Aztan délutanra megint folspannolta magat. De mostmar tudom, hogy mindig anykam tanacsat fogom alkalmazni, hogy olyankor nem figyelek ra, amikor ilyen ...