BOLDOG, BOLDOG....

Édesanyámnak

Drága édesanyám, köszönöm, hogy megszülethettem,
Az élet egy kincs, ezért ezt neked soha nem feledem!
Köszönöm, hogy felneveltél, értem mindent megtettél,
Pelenkáztál, babusgattál és önfeledten szerettél!
Ha beteg voltam ott virrasztottál mindig fölöttem,
Borogattál, lázat mértél és aggódtál érettem!
Ha kellett játszottál, együtt sírtál velem,
Óvtál, tanítottál, figyelmeztettél kedvesen,
Édesanyám köszönöm, hogy szereted a barátaim,
Elnézed nekem morcos, duzzogó napjaim.
Köszönöm, hogy segítesz mindenben, ha kell,
És törődsz velem nagy, nagy szeretettel!
Édes drága jó anyám, ezt nem lehet megköszönni,
Bocsáss meg, de ezt nem tudom neked soha visszaadni!
Egy dolog van a földön, mit elégszer köszönni nem lehet,
Ez pedig nem más, mint az anyai szeretet!
De hagy próbáljalak meg én most, ha kell ápolni,
Az ágyad fölött, ha beteg vagy én fogok virrasztani.
Ezentúl én foglak mindenben segíteni téged,
És mostantól hagy aggódjak én is érted!
Hagy próbáljam meg visszaadni a sok jót,
Szeretetet, kedvességet a sok szép szót!
Az én érzéseim feléd szeretettel teli
és soha nem lesz halvány,
Mert szeretlek, büszke vagyok rád
és köszönöm, hogy te vagy az Édesanyám!

Nem sajat vers ez anyukam, de szivbol jon, és mintha csak én irtam volna.
"Targybeli" ajandékod is nagyon nagy oromot fog szerezni neked, mar alig varom, hogy atadhassam, személyesen, ezt muszaj igy :).

Mégegyszer ISTEN ELTESSEN NAGYON SOKAIG, és koszonom edesanyadnak, hogy nekem ilyen édesanyam lehet :).

Imadlak !

Osszegzés

Egy szo mint szaz Nagyiéknal nagyon jol éreztuk magunkat, kikapcsolodas volt ez a javabol, foleg nekem a hordo miatt :). Anyukamék nem engedték, hogy akarmit is csinaljak, és komolyan jol esett.

Kalandos volt kicsit ugyan az utazasunk, mert Genfbol, amikor indultunk, még tartott a sztrajk Ferihegyen, gondolom ezért volt az, hogy a kapunk szamat fél oraval az indulas elott irtak csak ki.
Addig a foldon ultunk Tomikammal, mint sok mas repulotarsunk, mert a Genfi reptéren a vam utan kozvetlen NINCSEN egy arva szék sem. Tudom, hogy én akartam repulni, akkor viseljem is el, na de konyorgom, a repulotéri illeték mi a nyavajaért dragabb akkor, mint a jegy maga, ha még uloalkalmatossagot sem képesek biztositani.
Aztan persze az volt az idilli kép, amikor anya és Tomika elindultak a kapuhoz, tobb mozgo szonyegen keresztul, 4 kézipoggyasszal, nagykabatban, abszolut nem izzadva :). Megorultem, amikor megérkeztunk végre, még nincs beszallas, jupi, leulhetek, levetkozom (miutan mar egyszer az ellenorzo ponton még a cipot is levetették rolunk...grrrrrr.....mindezt egy 7 és fél honapos hassal), leulok, és gondoltam olvasok Tomcsinak, addig is nyugton van. Ez igy is volt 3 kemény percig, miutan kisfiam megszolalt: "Anya, pisilnem kell!" :)))))))
Ott is mar csak nevetni tudtam ezen, hiszen o persze nem tehet rola. Na de mit csinaljak eddig a nagykabatokkal és a kézipoggyasszal? A foldiutas-kiséro néni pultja pont kapora jott, természetesen megkérdeztem, hogy odapakolhatok-e. Mar kezdte volna mondani a kis dog (bocsanat, de mast nem tudok ra mondani, miutan hatalmas nagy a hasam, és egy kisgyerekkel plussz nagycsomagokkal vagyok), hogy ezt elvileg nekik nem szabad, mar huztam is el a kicsivel, még az kellett volna, hogy ne engedje meg. Akkor tuti elvitetem pisilni Tomikat vele. 5 percig tartott az egész, gondolom addig teljesen kipurcant a noci :s...
Odafelé ez volt kalandos, visszafelé pedig a repulo masfél oras késése. De annyival volt konnyebb dolgom, hogy apa is ott volt akkor, ugyhogy legalabb ulhettem :).
Nagyiéknal pedig voltunk jo sokszor Ikeaban, Tropicariumban, ismeroseinknél, sétalgatni, majdnem még az Aquaworldben is, de tul sokan voltak, korizni, és természetesen egy csodas Karacsonyt toltottunk egyutt :).

Tomika kapott sok Thomasos cuccot természetesen, kilovos autopalyat, konyveket, targoncat szallito utanfutos kamiont (micsoda foldi oromok tobzodasa), gyurmat, sok matricat, stbstb.
Nekunk is kijutott a jobol, mert szuleim butorokkal leptek meg minket, aminél hasznosabb ajandék nem is johetett volna részulrol, mert az pont nincsen elég egyelore nalunk.
Sot, még egy szuper zuhanypanelt is kaptunk, amit majd nyaron fogunk tudni beuzemelni, amikor megcsinaljuk a furdoszobat. Tovabba sok aprosagnak nem mondhato aprosagot is kaptunk, de ki tudna ennyi mindent folsorolni.
Egy fontosabb is volt ezek kozott, kisteso kapott egy menyezeti lampat, fabol, olyan szinu pont, mint a tapéta, sarga-zold, ES magyar termék :). Majd fénykép errol késobb.

Azota pedig varakozunk, csak varakozunk, hogy a teso kidugja az orrat na meg a tobbi testrészét is, plane, hogy mar alig alig tudok mozogni, vagyis érdemi dolgot csinalni :). Viszont tegnap nagyon buszke voltam magamra: levagtam a labujjam kormeit :))))))). Mi az, hogy nem nagy dolog? aki még nem probalta ezt 38 hetes terhesen, az egy szot se szoljon. Plane, hogy ki tudja mekkora mar ez az oriasbébi, ha 3 hete volt 3kg és 50cm...

Es hogy Tomikamrol is essen szo egy kicsit, udvariatlanul végszoként:
"Na de Mami, semmit nem tehetek az évszakok ellen!"

Ovi elott még félalomban nézzuk a reggeli mesét :).

2008-as Karacsony Nagyiéknal

Aranykopések a képek elott

Otthon, Nagyiéknal.
Eppen vacsizott, Nagymama odamegy hozza, és ad egy puszit a fejére.
- Mami Szuzuki, most eszem, majd utana puszilkodunk, jo?

Tegnap éppen egy elemlampaval jatszott a sotétben. Apa odament hozza, és kérdezi tole:
- Hu, ez a titkosugynok lampad?
- Nem apa, ez a sotétben valo vilagitashoz kell!

Rakérdeztem:
-Tomika, emlékszel még, hogy fogjak hivni a kistesot ha megszuletik?
- Vivaldi bacsi.
(kedvenc meséje mostanaban a kicsi Einsteinek, amiben minden epizodban van egy mualkotas, és egy komolyzenei darab, ezek koré épul a mese)

Varakozas

Hamarosan jelentkezem 2008-as évvégi beszamoloval, de addig is lejegyzem, miszerint ma nalunk telihold van, ugyhogy ki tudja, hatha a kismano ma dugja ki az orra hegyét ;).
Itt nagyon hisznek ebben, sosem lehet tudni?

Mindenesetre a 3d-s idopontom Magyarorszagon januar12, Franciaorszagban pedig 13. Kinek lesz igaza? Egyikuknek sem?

Addig ime egy kép 37 . hetunkrol:

Megint kisteso

Ma voltunk ultrahangon ismét, a 8. honaposon. 1 orat késett csak a doki, de persze nem hoborogtunk, hiszen a kicsit szerettuk volna latni :).
Most nem kaptunk olyan sok képet, de csak azért mert nem volt mirol :). A kis klon (teljesen olyan mint Tomtom volt anno) ma nem volt fotogén kedvében :).
Ime az a két kép, amit sikerult Rola megcsipni:


Mostani sulya kb. 2300 g, és egy 35 hetes babanak felel meg sulyilag. Ez jo, mert ugye a 30. héten vagyunk :))))). Elore orulok a kitolasi szakasznak szuléskor :))))).
Ja, és kicsivel tobb, mint 35cm.
Kovetkezo ultrahang januar 5.-én, ha addig nem bujik ki :).

Télapo, kozelrol

Valamilyen véletlen folytan ugy adodott, hogy valaki (mar tényleg nem emlékszem ki) Tomikat ultette le a Télapus olébe. Azt hiszem mondhatom, hogy meg sem mert moccanni. Ugy ult, ahogyan oda leraktak, csak amikor integettem neki, akkor kezdett el mosolyogni, de azt is moccanas nélkul.

Aztan a Télapo is észrevette ezt, és elkezdett beszélgetni Tomtommal. Valami marha hamar sikerult szora birni, amit én nagyon furcsalltam. Késobb megtudtam miért: egyutt szamoltak meg a gyerekeket :). A kicsi fiam kozmondasa nem "aki a viragot szereti, rossz ember nem lehet", hanem "aki a szamokat szereti..."

Ezek utan mondanom sem kell, hogy nagy haverja lett a Télapo, és mindent csinalt, amit csak ofehérszakallusaga kivant :).

Egy nagyon szuper napunk volt :).